Wille, Hermann Heinz: A kocsitól a gépkocsiig (Budapest, 1967)

Megszületik az autó

DAIMLER ES BENZ

Bad Cannstatt lakosai hamarosan észrevették, hogy a köpcös termetű, kecskeszakállas kölni úr nem azért költözött be a Taubenheimstrasse 13 alatti kertes házba, hogy a város ásványvízforrásait élvezze vagy tőkepénzesként éljen. A telken nyüzsögtek a munkások. A melegház helyére műhelyt építettek, a kertben gáz- és vízvezetékcsöveket fektettek le, gödröket ástak, az utakat kiszélesítették és ledöngölték. Fuvarosok ládákat, hordókat, acéllemezeket, drótkötegeket és sárgaréz csöveket raktak le. Még többet sejtettek az éjnek idején elsötétített műhelyablakok, a kéményből kirepülő szikrák és az utcára kihallatszó lárma. Mindenféle hírek kezdtek szállingózni. A rendőrség Baden-Badenben letartóztatott egy három tagból álló hamisjátékos társaságot, Majna-Frankfurtban pedig leleplezett egy hamispénzverdét. Vajon mi lehet a Taubenheimstrasse 13 szám alatt.. .? A rendőrség hálás volt a figyelmeztetésekért.

Két rendőrtisztviselő egy éjszaka álkulccsal behatolt a műhelybe. A gyertya fényt vetett az esztergapadokra, a félkész termékekre, a csillogó alkatrészekre. Két szempár jmeredt egy kis gépre, amelynek rendeltetését és jelentőségét a szemek gazdái még csak nem is sejtették. Gottlieb Daimler első gyorsjáratú motorja feküdt előttük, egy benzinüzemű egyhengeres motor porlasztóval és „izzócsöves” gyújtással. Egy motor, amely könnyebb valamennyi elődjénél, s az a rendeltetése, hogy egy napon repülőgépeket emeljen a levegőbe, hajókat hajtson a tengeren, kocsikat mozgasson az országúton és „minden alkotó embernek legalább egy lóerő energiát juttasson”.

Daimler belsőégésű motorjára, amelyen nem volt gőzkazán, kondenzátor és gőzvezeték, de még csak gázmű sem kellett hozzá, 1883-ban kapta meg az első szabadalmakat. Motorját felajánlotta Eugen Langennek sorozatgyártásra. Langen elutasította az ajánlatot. Válaszlevelében sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Daimler még mindig a technika mellékútjain tévelyeg és nem veszi tudomásul a kor új irányzatát. Daimler elkeseredetten folytatta, munkáját Maybachhal, aki egyetértett vele. A saját maga által kitűzött feladat, amely majdnem egész vagyonát felemésztette, abban állt, hogy motorját egy járműbe építse.

Az akkori időkben — a kocsi mellett — a leghasználatosabb jármű a kerékpár volt. Több mint 200 000 darab gurult belőle Európa és Amerika útjain. Daimler elvetette a magas elsőkerekű kerékpárt, amelyen nem lehetett motort elhelyezni. Figyelme Karl Friedrich Drais 1815-ben feltalált „futókerekére” terelődött. Ez a magyarázata annak, hogy Daimler első „petróleum-lovaglókocsija” egy bakra hasonlított, amely két vasalt futókerekével és két kisebb támasztókerekével meglehetősen otromba szerkezet volt. A hajlított bőrnyereg alatt függött a mintegy 40 kg súlyú motor, amelynek teljesítménye 0,5 LE volt, és két kapcsolható áttétellel 6, illetve 12 km „sebesen” haladt. Az erőt hajtószíj vitte át a hátsó kerékre.

Daimler Paul nevű fiának engedte át azt a kétes gyönyörűséget, hogy mint a világ első motorkerékpárosa Bad Cannstattból átdübörögjön Untertürkheimbe. 1885-ben megkapta a szabadalmat találmányára. Ezzel a motorkerékpár mint közúti jármű polgárjogot nyert, és ettől kezdve fejlődése külön úton haladt.

31