Wille, Hermann Heinz: A kocsitól a gépkocsiig (Budapest, 1967)
Megszületik az autó
az üzemi kísérleteket. Továbbra is megmaradtak a gáznál, amely a kokszolás gyors térhódítása folytán olcsó lett, és mivel olcsó volt, növekedett az eladás, s az eladás növekedésével emelkedett az osztalék. Nikolaus August Otto, az „amatőr” feltaláló kereken 3,3 millió márka nyereséget könyvelhetett el. Eugen Langen a húsz évvel azelőtt kötött egyezség értelmében ugyanennyit kapott. Langen ismert személyiség, nagyiparos lett, akinek apja cukorgyárának felügyelőbizottságában ugyancsak nagy szava volt, mint a Werner Siemensszel közösen alapított Mannesmannröhren-Walzwerkenben (Mannesmann Cső- és Hengerművekben) és a német mérnökök egyesületében. Mint a szabadalomvédelmi egyesület társalapítója éberen őrködött saját szabadalmainak a védelme felett. Nagy volt a felháborodás, amikor Deutzék megtudták, hogy egy Christian Reithmann nevű müncheni órásmester műhelyében egy nem szabadalmazott négyütemű motor készült, amelynek szerkezeti elemei és működési módja hajszálpontosan megegyezett az Otto-motoréval. Az egészen a birodalmi törvényszék pulpitusáig eljutott per eldöntetlenül végződött. Reithmann ugyanis be tudta bizonyítani, hogy saját építésű motorja már az Otto-motor előtt egy évvel működött. Nem sokkal ezután a hatalmas Hannoversche Maschinenbau AG (később Hanomag) újabb szabadalmi viszályt provokált. Az addig mozdonyairól ismert gyár az idők szavát követve 1878-ban áttért a kétütemű motorok gyártására. A hannoveri Wittig és Hees konstrukciója a francia Barnett elgondolásain alapult, aki már 1838-ban bemutatott egy kétütemű motort. Ez bizonyos mértékben hasonlított Douglas Clerk angol ügyvéd kétütemű motorjához, aki Wittigtől és Heestől függetlenül a szelepeket szívó és kiömlő réssé alakította át. Mivel azonban a kétütemű motorban és az Ottomotorban közös volt a sűrítés elve, Deutzék keresetet indítottak. Ez a per kiegyezéssel végződött, de a pereskedés másutt tovább folyt. Beau de Roscha francia mérnök örökösei Otto és Langen ellen panaszosként léptek fel. Kimutatták, hogy de Roscha már egy 1862-ben megjelent publikációjában tudományosan kimutatta az üzemanyagkeverék előzetes sűrítésének az előnyeit, és felvázolta a négyütemű motor elvét. Otto szerencsésnek mondhatta magát, amiért a szakértők nem tudták, hogy abban az évben, amikor ő még a Lenoir-féle „gázpocsékoló” tökéletesítésével foglalkozott, egy Pavel Kuzminszkij nevű fiatal orosz mérnök a Tengerészeti Enciklopédia című folyóiratban a Roscháéhoz egészen hasonló gondolatot fejtett ki. Eugen Langennek, a szabadalomvédelmi egyesület elnökének tudomásul kellett vennie, hogy a birodalmi törvényszék 1886 januárjában Otto szabadalmát érvénytelennek nyilvánította, függetlenül attól, hogy Otto ismerte-e a nyomtatott francia publikációt. Ezzel megszűnt a Gasmotorenfabrik Deutz AG tízéves monopóliuma. Mindenki, akinek kedve és tehetsége volt hozzá, építhetett négyütemű motort. A motorgyártás megszabadult minden korlátozástól és akadálytól. Nikolaus August Otto a végzetes ítélet után visszavonult az üzleti élettől. 1891. január 26-án halt meg. Az általa feltalált motortípust ma is Otto-motornak nevezik. Gottlieb Daimler, akit Langen Pétervárra akart áthelyezni, az ottani fiókvállalat vezetőjének, szintén elhagyta a kölni üzemet, és Wilhelm Maybachhal együtt átköltözött Bad Cannstattba.
