Wille, Hermann Heinz: A kocsitól a gépkocsiig (Budapest, 1967)
Megszületik az autó
A német uralkodó osztály Franciaország felett aratott győzelme, amely után 5 milliárd aranyfrank áramlott a német gazdaságba, s amely a német uralkodó osztály számára hozzáférhetővé tette Elzász-Lotaringia gazdag nyersanyaglelő helyeit, az iparban hatalmas fellendülést hozott. Németországban 1848-tól 1870-ig 300 részvénytársaság alakult. Ezekhez 1870 és 1873 között további 1000 új részvénytársaság csatlakozott. A birodalom egyesítése után az egyes országok közti forgalom olyan méreteket öltött, amely a legmerészebb várakozásokat is felülmúlta. Eugen Langen megszimatolta a konjunktúrát. Végre elérkezett a „szénabegyűjtés” ideje! Az ezer újonnan alakult részvénytársaság egyike volt a Gasmotorenfabrik Deutz AG, az N. A. Otto & Comp, cég utóda. Langen első intézkedése az volt, hogy a kibővített műhelyek élére egy akadémiai képzettségű üzemigazgatót állított. Az „új ember” Karlsruhéból érkezett, ahol egy ottani gépgyárban — akárcsak korábban Franciaországban és Angliában — mozdonyokat épített, és közben egy gyors motorkocsiról álmodott. Gottlieb Daimlernek hívták. Nem egyedül érkezett, több képzett szakmunkást hozott magával. Köztük volt tizenkét évvel fiatalabb barátja, Wilhelm Maybach is. Langen azt remélte, hogy Otto, a gyakorlat és Daimler, az elmélet embere között jó együttműködés alakul ki. Ehelyett azonban hamarosan idegtépő ellenségeskedés keletkezett közöttük. Daimler abban reménykedett, hogy Deutzéknál megvalósíthatja terveit, megépítheti a folyékony tüzelőanyaggal működő gyorsjáratú belsőégésű motort. Otto pedig Daimler támogatásával régi elgondolását, a négyütemű motort akarta megvalósítani. A felügyelőbizottság húzódozott a döntéstől. A csalódott Otto hetekig feléje sem nézett az üzemnek, amelynek alapját ő rakta le gázmotorjával. így Daimlernek szabad kezet adott arra, hogy tetszése szerint kísérletezzen a Deutz gázmotorokkal. Daimler és Maybach minden könnyen gyúló folyadékot kipróbált, különösen azokat, amelyeket nemrég nyertek a világító kőolajból: a petróleumot, a ligroint, a gázolajat és a benzint. Eugen Langen birtokán nemsokára üzembe lépett az első Deutz benzinmotor, és vizet szivattyúzott. Eközben Otto úgy vélte, rájött, hogyan lehet a négyütemű motor robbanáshullámának erős ütését csökkenteni annak a levegőnek a révén, amelyet a lefelé haladó dugattyú gázzal keverve beszív a hengerbe. Ötlete, a gáz—levegő keverék azonban korántsem volt szenzációs felfedezés. Langen, aki ismerte a motorok őseit, tudta ezt. Javasolta, hogy a motor kivitelezését bízzák a gyakorlott Daimlerre. Ezt Otto erélyesen elutasította, de abba beleegyezett, hogy az új motor fejlesztését Hermann Schummra, az akkor még fiatal mérnökre, a későbbi vezérigazgatóra, a kísérleti intézet vezetését pedig Ring mérnökre bízzák. Az Otto-féle négyütemű gázmotor 1876 februárjában került a próbapadra. 1877 augusztusában megkapta az 532. sz. német birodalmi szabadalmat. 8 LE teljesítménye, és Daimler és Maybach segítségével megnövelt, percenkénti 180-as fordulatszáma ellenére „Otto új motorja” továbbra is stabil erőgép maradt. A Deutz igazgatói nem gondoltak arra, hogy petróleummal vagy benzinnel folytassák 29
