Wille, Hermann Heinz: A kocsitól a gépkocsiig (Budapest, 1967)

Megszületik az autó

Otto a négyhengeres motor elkészítésével egy Zons nevű műszerészt bízott meg. Az először beindított négyütemű motor négyszer akkora erővel és lármával zakatolt és pufogott, mint a Lenoir-féle gép. Zons mester elszömyűlködve fogta a fülét, és távolabb húzódott. Amikor Otto magára maradt gépével, folytatta a kísér­leteket, és addig kísérletezett, míg csak a robbanás megzabolázatlan ereje dara­bokra nem zúzta a gépet. A kölni előkelőségek törzsasztalainál beszélni kezdtek a fiatal feltalálóról. A technika, amelynek nagy tetteiről az újságok fáradhatatlanul tudósítottak, a hatva­nas évek elejétől kezdve a kedvenc beszédtémák közé tartozott. Az emberek meg­csodálták a távírót és a telefont, amelyek lehetővé tették, hogy kölniek — mondjuk — düsseldorfi ismerőseiknek üzenjenek vagy velük beszéljenek anélkül, hogy posta­kocsiba vagy vonatra ülnének. A távolságok összezsugorodtak. Európát keresztül­­kasul átszelték Siemens távíróvonalai. Nikolaus August Ottót egy napon felkereste Eugen Longen, egy vagyonos kölni cukorgyáros fia, akit mérnök létére érdekeltek az erőgépek. Otto gépei megtet­szettek a mérnöknek. A dugattyút az égési gázok nyomása lövedékként röpítette fel-alá a függőlegesen álló hengerben, és nagy zajjal nyomta fel a hosszú fogaslécet. Langen ugyanolyan kapcsolatra lépett Ottóval, mint Boulton Watt-tal. A leg­közelebbi találkozásra már egy szerződéssel ment, amelynek értelmében 10 000 tallért bocsátott Otto rendelkezésére. Ezért később a közös vállalkozás nyereségé­ből ötven százalék illette meg. Otto, aki addig 7500 tallért áldozott „nagy szerel­mére”, egy pillanatig sem habozott aláírni az okiratot. Utána értesítette a kölni nagykereskedelmi kamarát, s ettől kezdve az újonnan alakult kölni N. A. Otto & Comp. Gázmotorgyár társtulajdonosaként tevékenykedett. Végre megnősülhetett. Eugen Langennek még jó néhány ezer tallért kellett kivennie apja cukorüzleté­ből és a gázmotorüzletbe befektetnie, mire a fogasléces gázmotor kielégítően járt, és mire Angliából, Belgiumból, Ausztriából, Poroszországból és a többi tucatnyi német államból befutottak az óhajtott szabadalmak. Amikor Otto és Langen a francia szabadalmat is megkapták, túláradó örömükben elhatározták, hogy gépüket elküldik a párizsi világkiállításra. Kezdetben egyetlen szakértő látogató és zsűritag sem vette komolyan a sistergő szörnyet a fel-alá járó fogasléccel, amelyet már Isaac de Rivaz felhasznált erőátvi­telre. Már biztosnak látszott, hogy az elegáns Lenoir-gépek kapják az aranyérmet. Meg is kapták volna, ha nem akad egy német zsűritag, aki követelte, hogy hasonlít­sák össze a két gép teljesítményét. Az összehasonlításkor kiderült, hogy a kölni 1,6 LE-s motor teljesítmény szempontjából mind a 14 konkurrens gépet felülmúlja. Alig fele annyi kenőolajat és egyharmaddal kevesebb gázt fogyasztott, mint a fran­ciák gázpocsékolói és olajzabálói. Röviden tehát: Le moteur ä Gas, Systeme Otto & Langen 1867-ben a világ legjobb motorja volt. A kölni gázmotorgyár alig tudta kielégíteni a rendeléseket. Űj helyiségeket kellett bérelni, munkásokat kellett felvenni. Az Otto gázmotor külseje hónapról hónapra változott. Egy évtized alatt nem kevesebb mint 65 szabadalmat nyújtot­tak és jegyeztek be ennek az erőgépnek a tökéletesítésével kapcsolatban. 28

Next

/
Thumbnails
Contents