Wille, Hermann Heinz: A kocsitól a gépkocsiig (Budapest, 1967)
Megszületik az autó
szerepét. A vasbádogból és sárgaréz csövekből összebarkácsolt gépecskét közösen próbálták mozgásra bírni egy olyan folyadékkal, amely a világítógáznál alacsonyabb hőmérsékleten gyulladt. Az alkoholt választották. Valami olyasféle játszódott le, mint valamikor Murdock kísérleténél: most megszületett a porlasztó őse. Az elgondolás használhatóságáról való meggyőződésünkben az alábbiakat írták a szabadalmi ügyekben illetékes porosz kereskedelmi minisztériumnak: „Gáz előállítására egy készüléket találtunk fel, amely szerkezeténél fogva 1. állandóan csak annyi alkoholt gőzölögtet el, amennyire a gép üzeméhez közvetlenül szükség van, és 2. minden robbanásveszélyt kiküszöböl. Az egész gép nagyon egyszerű és könnyű, s tetszés szerint lehet megindítani vagy leállítani. Egy quart* alkohol elegendő ahhoz, hogy a gépet egy lóerő teljesítménynyel három órán át üzemben tartsa. Az anyag, amely mindenütt beszerezhető, alig foglal el említésre méltó helyet, s ezért a gépet könnyen és hasznosan lehet alkalmazni országúti jármüvek hajtására, továbbá a kisiparban is jelentős szerepet játszhat.” Egy spirituszégő azonban még nem porlasztó, és a porlasztó még korántsem autómotor. Ez volt az a zátony, amelyen az Otto fivérek megfeneklettek. Szabadalmi iratuk azonban megmutatja, milyen irányban működött képzeletük, hogy a Lenoirféle gázmotort kimozdítsák helyhezkötöttségéből és országúti járművek számára használhatóvá tegyék. Wilhelm a kudarc után feladta a reményt, hogy ilyen barkácsolással szerezzen dicsőséget és pénzt, Nikolaus August Otto azonban makacsul folytatta a kísérletezést a kis géppel. Miközben azon fáradozott, hogy a motort működésre bírja, sikerült neki egy érdekes felfedezést tennie. Miután a világítógázt, amelyhez már régen visszatért, beeresztette a hengerbe, szórakozottan elzárta a kieresztőszelepet, majd lassan visszafelé forgatta a lendkereket. Csak a növekvő ellenálláson érezte, hogy a hengerben összesűrítődött a gáz—levegő keverék. Mi lenne, ha most kapcsolná be a gyújtást? Megpróbálta. A dugattyú nem sejtett erővel lökődött előre. Csak úgy süvített a lendkerék. A második, harmadik és negyedik kísérlet ugyanilyen eredményt hozott. A kereskedősegéd felismerte azt, amit a termodinamikusok már megjövendöltek: a gáz—levegő keverék nagyobb munkát végez, ha a gyújtás előtt összesűrítik. Az eredmény nagyobb hatásfok volt, kevesebb gázfogyasztás mellett. Sajnos, a kísérleti gép, a sűrítés ellenére, ugyanolyan lökésszerűen működött, mint az első gőzgépek. A lendkerék nem tudta egyenletes járásra kényszeríteni. Ez Ottót arra a gondolatra indította, hogy egy henger és egy dugattyú helyett több hengert alkalmazzon, s így a dugattyúk megosszák egymás között a munkát. Mialatt az egyik dugattyú beszívja a gázt, a másik már sűrít, a harmadik munkát végez, a negyedik pedig kitolja az égéstermékeket. Az egész folyamatnak négy szakaszban kell lejátszódnia — gondolhatta Nikolaus August Otto, miközben az előtte fekvő rajzmappát vázlatokkal firkálta tele. Egyik életrajzírója ezeket a szavakat adta szájába: „Szakaszok? Ütemekről kell beszélnünk, mint a zenében!” Quart — vidékenként változó értékű űrmérték; 1 német quart = 1J.45 liter; 1 angol quart = 1136 liter. (Szeri.) 27
