Wille, Hermann Heinz: A kocsitól a gépkocsiig (Budapest, 1967)
Megszületik az autó
és Joinville le Pont közti országúton. A kirándulás nem hozott zavartalan gyönyörűséget. A percenként százas fordulaté, a lassújáratúak családjába tartozó, kompresszió nélküli gázmotor a robbanás következtében még egyenetlenebből járt, mint a gőzgép. Ezt még nehéz lendkerekek alkalmazásával sem tudta kiegyenlíteni. Ezenkívül a gázfogyasztás messze meghaladta az egy lóerőórára előirányzott fél köbmétert. De Lenoir gépe helyhez kötve jóval megfelelőbbnek bizonyult, és előállítója, egy sebtében alapított betéti társaság, olyan jó üzletet csinált vele, hogy megelégedett a részeredménnyel, és — mint egykor a Boulton & Watt cég — a járművekre alkalmas motor megalkotását átengedte másoknak. A Lenoir-féle csodamotor idővel stabil gépként is vesztett tekintélyéből, mind több bírálója akadt. Egyesek ezt mondták: ,,Lenoir gázmotorja ugyan megtakarítja a fűtőt, de helyette egy kenőt igényel, aki az olajozókba állandóan utánatölti az olajat!” — „Nem gép ez. hanem gázpocsékoló!” — hangzott mások ítélete. Lapozzunk tovább a krónikában. Az 18Ó7. évi párizsi világkiállítás a velocipéden kívül más szenzációkkal is szolgált kilencmillió látogatójának. Az egyes iparágak számára kitűzött díjak kiosztásakor a III. Napóleon képét viselő aranyérmet nem Jean Lenoir ismert gépei kapták. Az első díjat egy addig teljesen ismeretlen német feltaláló, Nikolaus August Otto atmoszferikus gázmotorja kapta meg. Az ő működésével a járműmotor és ezzel az autó is közelebb került mai formájához. A KENŐANYAG- ÉS GÁZPOCSÉKOLÖ LEGYŐZÉSE A modern motoripar előde a gázmotor. A motor mint erőforrás, az autó szíve. Ez soha nem volt kétséges. Vitatott azonban az „apaság” kérdése. Szabadalmi ügyekben a kétes kérdések rendszerint a gyanúsítások és perek patkányfarkát húzzák maguk után, és a feltalálót a technika területéről a jogászok utcájába terelik. Nikolaus August Otto, az aranyérem nyertese, a hatvanas évek elején Kölnben kereskedelmi utazó volt. Ekkor került a kezébe azon folyóiratok egyike, amelyek leírták a Lenoir-féle gázmotort. A leírásnak az az állítása, hogy a gőzgép kora lejárt, ettől kezdve nem ment ki a fejéből. Nem nyugodott addig, amíg nem látott egy ilyen gázmotort, szét nem szedte, és ismét össze nem rakta. Ez egy kereskedő számára szokatlan foglalkozás, de egy műszaki érdeklődésű fiatalembernél, aki menyasszonya kedvéért feltaláló akart lenni, teljesen érthető. Véleménye középútón volt az elismerés és a csalódás között. A gőzgéppel összehasonlítva a gázmotor haladás volt. Hatásfoka azonban csekély maradt. Rövid üzem után a motor felmelegedett és — ahelyett, hogy munkát végzett volna — a környező levegőt fűtötte. Nikolaus August Otto azt fontolgatta, hogy vajon más üzemanyag alkalmazásával nem lehetne-e csökkenteni a melegedést és növelni a hatásfokot. Ki kellene próbálni. A segédek szobája átalakult műhellyé. A fiókos szekrényből szerszámosláda, az ebédlőasztalból munkapad lett, és Wilhelm nevű testvére átvette a segéd 26