Wille, Hermann Heinz: A kocsitól a gépkocsiig (Budapest, 1967)
Álmok és a valóság között
fiatal skót elgondolkodott a kondenzáción és a légnyomáson, tanulmányozta a gőz kutatóinak és megszelidítőinek feljegyzéseit, és hozzálátott az így szerzett ismeretek kísérleti ellenőrzéséhez. A tréfagyártók a skótok takarékosságát általában fösvénységként jellemzik. Watt esetében egészséges takarékosságról volt szó, amely arra indította, hogy gőzt és szenet takarítson meg és gépét mozgékonyabbá, de mindenekelőtt gazdaságosabbá alakítsa át. Kifejlesztette a külön kondenzáció rendszerét, feltalálta a kondenzátort, átvette Kulibin találmányát, a lendkereket, gépéhez idomította, és ezzel messze felülmúlta az addigi tűzgépeket. James Watt 17Ó9. június 5-én kapott szabadalmat egy közvetlen működésű, alacsony nyomású gőzgépre, az újkor első gőzgépére. Ettől az időponttól számítják a történészek és a közgazdászok az ipari forradalom kezdetét. Zavaros, forrongó, ellentmondásos idők voltak ezek. Németországban ekkor volt az utolsó boszorkányégetés, Poroszországban ekkor szüntették meg a felszabadított jobbágyok elűzését földjeikről, Franciaországban ekkor számolták fel az inkvizíciót. Az ifjú Goethe és az öregedő Voltaire, a krinolin és a copf korszaka volt ez. A csatorna túlsó oldalán azonban már megkezdődött az „acél korszaka”. Az emberek megtanulták a kőszén kokszosítását és nagyolvasztókban való alkalmazását; feltalálták az öntött acélt. Ekkor öntötték az első síneket, rendezték be az első hengerművet és helyezték üzembe az első gépeket a textiliparban. James Wattnak azonban a kedvező gazdasági előfeltételek ellenére meg kellett küzdenie a tudatlansággal, a szűklátókörűséggel és a fösvénységgel. Ez három olyan akadály, amelyen Huygenshez és Papinhez vagy Kulibinhoz és Polzunovhoz hasonlóan ő is megfeneklett volna, ha nincs egy kohótulajdonos, aki anyagi és pénzügyi segítséget nyújt neki. Watt egy másik vállalkozó tetszését is megnyerte, akinek egészséges érzéke volt a technikai haladás és annak pénzügyi áldásai iránt. Ez a férfiú Matthew Boulton volt. 1775-ben közösen megalapították a Boulton & Watt céget, a világ első gőzgépgyárát. Mr. Boulton kereken félmillió márkányi összeget ruházott be a vállalkozásba, hogy Watt kísérleti gépét sorozatgyártásra alkalmas munkagéppé fejlessze. A himba és a lendítőkerék a dugattyú egyenes vonalú ide-oda mozgását forgó mozgássá alakította át, ami lehetővé tette, hogy Watt gőzgépét a manufaktúrákban alkalmazzák, és a járműépítésben való felhasználását is elérhető közeibe hozta. A Boulton & Watt cég gépei nemsokára megkezdték üzemüket a malmokban, a fűrésztelepeken és a cukorőrlőkben, a sör- és textilgyárakban, a kovácsműhelyekben és a hengerművekben. Rövid idő múltán egyetlen angol bányából sem hiányoztak. Itt a gőzgépeket „vasangyalnak” nevezték. Jöttek a megrendelések Franciaországból, Oroszországból, Németországból és Amerikából. Ott, ahol szénből állítottak elő mechanikai erőt, Angliától és Watt szabadalmaitól függtek az emberek. Boulton, aki a Watt-tal kötött szerződés értelmében a nyereség kétharmadát kapta, ujjongott: „Addig kaszáljuk a szénát, amíg süt a nap!” Amikor a cég fennállásának ezüstjubileumát ünnepelte, Angliában már 5000 különböző fajta gőzgép működött. Watt 83 éves korában dúsgazdag emberként halt meg. A Westminster apátságban temették el, maga a miniszterelnök tartott gyászbeszédet. A király és a bányatulajdonosok márvány síremléket emeltek neki, amelynek felirata aranybetűkkel 16