Papp János: Kner Imre és a nemzetközi könyvélet - A Kner Nyomdaipari Múzeum füzetei 22. (Békéscsaba–Gyoma, 1991)
U N G A R N UNGARN Mint korunk művészete, könyvművészetünk is történetének fordulópontjához érkezett. Az impresszionizmus művészetének letűnésével egyre inkább eltűnnek a könyvből az elmúlt évszázad folyamán beléjutolt festői elemek. A ma könyvművésze feladatát nagy részben építészeti, főként pedig a szó tiszta értelmében grafikai feladatnak érzi. Ez a felfogásbeli változás a könyvet egészen átalakítja és a fejlődés irányát ismét visszatereli a múlt könyvművészeiének forrásaihoz. A könyvművészet újraélesztése és ezeknek a modern elveknek megfelelő újjáalakítása csak a régi tradíció felelevenítésével lehetséges. A mai könyv legfőbb értéke ismét a nemes, tiszta metszésű betű, a kőnyvdíszítés és könyvillusztrálás legelőkelőbb technikája pedig ismét a fametszet amelynek a véső kialakította formanyelve rokon, nyomtatási technikája pedig azonos a betűével. A ma könyvművésze ismét érzi az összefüggést a múlttal, de érzi a jövővel szembeni felelősséget is s ezért kötelességének érzi a tradíció megszakított folytonosságának helyreállítását. Ennek a tradíciónak keresése és ápolása, ezek az új célkitűzések jellemzik a modern magyar könyvművészetet is. A tipográfia megszületésének idején Magyarországon az olasz kultúrbefolyás volt az uralkodó. A későbbi századokban azután a német kultúrbefolyás került túlsúlyba, de mert meg-298 tartottuk az antiqua-belül, mégis megmaradt régi tipográfiánknak a némettől elütő jellege, önálló magyar betűöntődé nem létesült ezekben a századokban (nehány híres betűmetszőnk külföldön működött), s a magyar nyomdák betűiket és díszítőelemeiket is külföldről szerezték be. Csak néhány fametszet, s később néhány rézmetszet az, amit sajátunknak nevezhetünk, de a magyar nyelv sajátos szórendje által irányított címlapfelépítés és néhány más apró részlet mégis megkülönbözteti könyveinket más nemzetek egykorú könyveitől. Ez talán kevés volna ahoz, hogy rajta egy új magyarkönyvművészet felépülhessen, de erősen fejlett irodalmunk és egyéni, érdekes, magas fejlettségű régi népművészetünk nagy gazdagsága lehetővé teszi, hogy formakincsének felhasználásával, a régi tipográfiái tradíció gondos tanulmányozásával egy sajátosan magyar s amellett modern könyvművészetet teremthessünk. Az a kicsiny kollekció, amellyel a leipzigi nemzetközi könyvművészeti kiállításon részlveszünk, elég tisztán megmutatja az irányt, amely könyvművészetünk jelenlegi fejlődését jellemzi és talán a szándékokon, akaráson túl már némi eredményt is mutathat fel. 299 5. kép Kner Imre bevezetője az 1927-cs lipcsei kiállítás katalógusának magyar anyagához 12
