Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Erdész Adám: Apa és fiú
dőinasként dolgozó fiának így is jelentékeny tudásanyagot adott át. Barátainak írott leveleiben rendre beszámolt az ifjú Kner előrehaladásáról. Meg volt elégedve fia szorgalmával, s ambíciójával. Külön kiemelte azt, hogy konfliktusok nélkül illeszkedett be az üzembe, és munkateljesítményével, hozzáállásával kivívta a nyomda munkásainak megbecsülését és tiszteletét. A két inasév legfontosabb feladatának azt tekintette Kner Imre, hogy fia olvan technikai gyakorlatra tegyen szert, ami már készségnek számít. Emellett azért komoly elméleti stúdiumokra is sor került. Mihály belefogott egy 1300 oldalas, szedéssel előállítható részvénvkollekció készítésébe, amely 5200 színakkordot tartalmazott. E munka praktikus eredménye az lett, hogy Mihály tökéletesen megismerkedett a színekkel. Esténként régi nyomtatványokat és külföldről kapott kiadványokat tanulmányoztak. 1941-ben fia közreműködésével elkészítette Kner Imre „A Kner-nyomda épületeinek, gépeinek és betűinek története" c. munkáj át, amit maga is szellemi végrendeletnek nevezett. 1943 nyarán felszabadult Kner Mihály. A család komoly aggodalommal várta ezt a pillanatot, mert minden percben fenyegetett a behívás veszélye. Apa és fia 1944 áprilisáig dolgozhatott együtt. Kner Imrét 1944. április 5-én Gyomán internálták, majd Németországba vitték. KnerMihálvnak 1944. április 17-én kellett munkaszolgálatra bevonulnia. Neki 1944 novemberében Esztergom környékén sikerült alakulatától megszöknie. Kalandos körülmények között bujkált az ostrom alatt Pesten. Szüleiről nem tudott semmit. A menekülés, az életv eszély közepette a család és Gyoma jelentette a reményt és acélt. Egy rövid idézet is utal arra, hogy milyen lelkiállapotban tért haza: „Nem tudom azt itt részletezni, milyen állapotban voltam akkor, de azt hiszem, nem voltam egészen eszemnél. Annyira vágyódtam erre a rohadt Gvomára haza, hogy nem néztem se jobbra, se balra. Kitűztem egy határidőt - az Apám születésnap-93