Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Erdész Adám: Apa és fiú
pán azért, mert az elemzés nyomán jobban megismerhetjük a Kner-nyomda történetét, hanem azért is, mert az utódnevelés rekonstruálásával pontosabban megragadhatjuk a polgárság egy részére jellemző tipikus értékfelhalmozódási mechanizmusokat. A Kner család történetében van egy olyan szakasz, a második és harmadik generáció közötti stafétaváltás, ahol az átörökítés folyamata a maga teljességében áttekinthető. Kner Imre fia, Mihály 1934-től 1941-ig, középiskolai tanulmányainak befejezéséig, Budapesten tanult. A gyermekei jövőjéért mélységes felelősséget érző Kner Imre számára-az iskolai szüneteket kivéve-a kapcsolattartás és a nevelés egyetlen eszköze a levelezés maradt. E levelezés nagyobbrészt megmaradt, s más forrásokkal kiegészülve alkalmas a „Knerré válás” folyamatának bemutatására. Kner Mihály 1923. október 23-án született. Tizenegy éves koráig, pesti tanulmányainak megkezdéséig Gyomán élt. A rátermettségről szólva nagyapjához és a család többi tagjához hasonlóan ő is elmondhatta volna: „könyvek között ringatták bölcsőmet”. Gyermekkorának meghatározó élményei a nyomdához fűződtek. A családi ház a nyomda mellett állott, nagyapja, apja, nagybátyja egyaránt a gyomai nyomdában dolgozott. A szűkebb család számára születése pillanatában természetesnek tűnt, hogy - ha alkalmasnak bizonyul rá-ő lesz az, aki néhány évtized múlva átveszi az üzem irányítását. Cseperedése idején közvetlen környezete ezt a jövőképet sugározta felé. A nyolcéves Mihály számára izgalmas játéknak tűnhetett, amikor először odaengedték a szedőszekrényhez, valójában a mesterség tanulása kezdődött el ilyen valószínűtlenül korán. A másik, személyiségformáló gyerekkori élmény a zárt, szeretetre és erős belső szolidaritásra épülő család volt. Kner Imre és szűkebb családja - ellentétben Kner Izidorral - meglehetős izoláltságban élt Gyomán. Nem kizárólag Kner Imre alkatából, etikai 82