Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Erdész Adám: Apa és fiú
Apa és fia Erdész Adám Ha a nyomdászattörténeti monográfiákat lapozgatjuk, hamar szembetűnik, hogy a könyvművészet kiemelkedő teljesítményei többnyire nem egy-egy személy életéhez és működéséhez, hanem nyomdászdinasztiákhoz kapcsolódnak. A mesterség s vele a szellemiség vág)’ egyenes, vagy oldalágon öröklődött. Fülep Lajos szerint egyes művészeti ágakban és mesterségekben igaz és nagy teljesítményeket csak generációk összeadódó tudása eredményezhet: „Régi elvem, sőt mondhatnám tanom, hogy vannak nagy dolgok, amiket csak generációk folytonossága valósíthat meg. A régi művészet nagyságának titka, hogy folytatólagos, hogy egy nagy témán nemzedékek, sőt századok dolgoznak. Nem kell új témákat kitalálniok, minden erejüket a régi tökéletesítésére fordíthatják" - írta éppen Kner Imrének. A nyomdászat története igazolja Fülep Lajos megállapítását. A Manutiusok, a Plantinok, az Elzevirek, az Enschedék generációkon keresztül irányt szabtak az európai nyomdászat fejlődésének. Mind a színvonal, mind a folyamatosság tekintetében a nagy dinasztiák közé sorolhatjuk a Kner családot is. Különös figyelmet érdemel a Kner család nemzedékeit összekapcsoló kontinuitás; mert nemcsak arról van szó, hogy az utódok örökölték a nyomdát, s ez kijelölte pályájukat. Az utódok jóval többet örököltek: a hosszú idő alatt felhalmozódott tudást és tapasztalatot, a műhelykultúra sok-sok apró fogását, az üzleti stratégiát, s egyfajta szellemiséget, ami a Kner-nyomdát megkülönböztette a többi hazai nyomdától. E szellemiség volt a változó körülményekhez alkalmazkodó üzemben az állandó. Rendkívül izgalmas kérdés, hogy milyen úton-módon történt az átörökítés. Nem csu-81
