Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)
Tolnai Gábor: Egy centenárium felé
Egy centenárium felé Tolnai Gábor Az elmúlt évtizedben alig volt olyan esztendő, amikor ne emlékeztünk volna meg egy-egy nagy alkotó személyiségünk születésének századik évfordulójáról. Költők, írók, művészek, tudósok egyénisége és alkotása került új megvilágításba; művükből - az igazi nagyoknál törvényszerű ez, - addig nem érzékelt mondandók, irányulások, jelzések áradnak jelenünk, mostani teendőink felé. Idén, a 17. századi Tótfalusi Kis Miklóshoz méltó utód, a 20. századi tipográfus, Kner Imre érkezett el a centenáriumához. 1982- ben már megemlékeztünk - ha nem is törekedve teljességre - róla is, az ő művéről is. Ekkor volt a gyomai Kner-nyomda alapításának századik évfordulója. És, hogyha az alapító az apa, Kner Izidor volt is, a gyomai műhely elsősorban az egyik fiú, Imre, valamint testvérei, Erzsébet, Albert és Endre működése folytán vált nevezetessé. Közülük a nagy tipográfus a száz esztendővel ezelőtt született Imre volt. így, törvény szerűen róla is esett szó 1982-ben, a nyomda centenáriumán. Én magam, hangsúllyal róla írtam, még pedig „A betű poétája” címen. Személyes átéléssel vizsgáltam tevékenysége mellett az ember belső világát; magyarságához, a magyar műveltséghezvalóhajthatatlanhűségében.Gondolkozásábanfelfedeztem Radnóti Miklós patriotizmusának párhuzamát is. Gazdag levelezésének anyagából lírai hangütésű szavakat is idézhettem; költői stíluselemeket. írásom mottója is egyik leveléből való. Az 1938- ban fogalmazott, citált szavak úgy hangzanak, hogy valamelyik kortárs, jelentős költőnek sem válnék szégyenére. így szólnak: „Úgy állok itt, mint a fűszál a viharban...” Nem lehetett a gyomai műhely százesztendős jubileumán Kner 9
