Haiman György (szerk.): Kner Imre emléke 1890-1990 (Békéscsaba–Gyomaendrőd, 1990)

Tolnai Gábor: Egy centenárium felé

Imréről nem szólni. De hát akkor csak egyik jeles szereplő volt. Most azonban az ő jubileumán főszereplővé, főhőssé lett. A kiváló könyvművész tevékenységét jelen esetben sem lehet elkülöníteni a Kner-ny omda egészének világától. Azonban most minden közreadott írás aligha lehetne más, mint Kner Imre-centrikus. A különböző szerzőktől származó szövegek különböző műfaj úak. Sokszínűség jellemzi ennek folytán a kötetet. Ez a sokszínűség nem csökkenti, ellenkezőleg gazdagítja a száz esztendővel ezelőtt született nagy tipográfus arcképét. Külön színt kölcsönöz az írások sorának, hogy szakszerű tanulmányok mellett olvashatók a kötetben személyes jellegű munkák, emlékezések olyanoktól - csupán néhányat említve - mint Imre húgától, Erzsébettől, a tipográfus leányától, Zsuzsától, az irodalomtörténész Nagy Pétertől, akinek édesapja, Nagy Adorján révén voltak találkozásai Imrével, vagy olyan közlemény, amely feldolgozza a nyomdászapának fiához, az ifjú Mihályhoz írott leveleit. Nem is beszélve arról a tanulmányról, amely a tipográfiatörténész, az unokaöccs Haiman Györgytől származik, így egyszerre személyes és szaktudományi írás.

Úgy vélem, felesleges kötetünk tartalmának, anyagának további jellemzése. Elegendő még annyi, hogy a kiadvány egésze, a benne olvasható szakszerű tanulmányok, személyes jellegű írások, Kner Imre életének, működésének időrendi táblájával, nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a tipográfia e nagy alakjának, a betű poétájának személyisége és műve hitelesen kibontakozzék előttünk.

Kner Imre századik születésnapján itt az ideje, hogy ott emlegessük őt a huszadik századi magyar műveltség legnagyobbjainak sorában.

10