Haiman György: A Kner család és a magyar könyvművészet 1882-1944 (Budapest–Gyoma, 1979)
A báli meghívók. Küzdelem a magyar alkalmazott grafika megteremtéséért
Ebből az első meghívóűr lapból iooo darabot 5 forintért kínált Kner Izidor i890-ben Pesti míves rézmetsző mester munkája a reformkorból egyenrangúak a kor nyomdaiparának legjobb termékeivel. A beruházást a gondos munka mellett vállalkozói ötletek pótolják. Kner Izidor megszervezi a közigazgatási nyomtatványok kiadását, majd érdeklődése a báli meghívók kiadásával a gondos technikával elkészített, művészi színvonalú nyomtatványok felé fordul. Már 1890-ben tízféle színes keretes* és illusztrált meghívóűrlapot kínált megrendelőinek, amelyekbe alkalmanként lehetett bclenyomtatni a kívánt szöveget. Öt év múltán ez már nem elégítette ki: felismerte, hogy tervezőművészek közreműködésére van szükség. Olyan korban, amikor a művész már messze távolodott az ipartól, az iparos pedig régen elszakadt a míves hagyományoktól, s gyakran a technikát is csak kontár szinten gyakorolta. Ez időben Magyarországon alkalmazott grafikáról - nyomtatványok tervezéséről - alig lehetett szó. Bár muzeális kisnyomtatvány-gyűjteményeinkben már a század elejéről való üzleti nyomtatványokat is találunk, tervező keze nyoma ezeken a példákon még nem ismerhető fel. A céhlevelek, hirdetési röplapok, színlapok készítői a század elején még jó ízlésű, míves rajztudással és ízléssel megáldott fametszők, rézmetszők, litográíusok és betűszedők. A század vége felé azonban mindannyiuk természetes naivsága és jó ízlése, szakmai hozzáértése a múlté: helyüket a mívességtől elszakadt, a hirtelen nagyra nőtt üzemek perifériáin lézengő dilettánsok veszik át. Ábrázolásaikon körzővel-vonalzóval szerkesztett, hivalkodó gyárépületek és borbélycégtáblák stílusában festett emberalakok jelennek meg. A tervező, aki a dilettánst leváltaná, a század vége felé még nincs sehol. ,,A XIX. század indusztrializmusa a kézműipar fejlődését kettéroppantotta; rajtunk a sor, akik nemcsak az újat, hanem a feladat megoldását is akarjuk, hogy visszahelyezzük a művészt oda, ahová való, a műhelybe” - írja 1921-ben Kozma Lajos.* A XIX. század végén ugyan néhány festőnk, így például Benczúr Gyula és Vaszary János, kísérletet tesz a plakát műfajával,* az alkalmazott grafika azonban csak évtizedekkel később lesz önálló hivatássá. A míves mester helyét a dilettáns veszi át a század végén A Röpke Lapok első számának címlapját egy bécsi cinkográfus rajzolta Divatos „műszedésű” meghívó 1903-ból: a Kner Nyomda betűszedő műhelyének terméke 8
