Haiman György: A Kner család és a magyar könyvművészet 1882-1944 (Budapest–Gyoma, 1979)
A báli meghívók. Küzdelem a magyar alkalmazott grafika megteremtéséért
A hiányt, amit Kozma olyan szépen megfogalmazott, Kner Izidor már a millennium előtt felismerte. 1895-ben Jankó Jánost cs Than Mé>rt próbálta megnyerni, hogy meghívókat tervezzenek. Sikertelenül. Eleinte tehát az említett dilettánsokra szorult: a bécsi Angerer klisékészítő műhely segédei készítették második meghívósorozatának rajzait; a Röpke Lapok címmel 1900-tól kiadott folyóiratszerű meghívóminta-füzet első szecessziós címlapja is bécsi eredetű.* Ezeknek „ízléstelenségétől megszabadította” - ahogyan maga Kner írja - Góró Lajos, aki 1902 körül a kiadó első hivatásos művész munkatársává válik (4. kép). Góró akkor lett illusztrátorrá, amikor a fametszetet felváltotta az új nyomódúc, a fénymásolással és maratással előállított klisé: Góró felismerte az akvarell és a lavírozott tusrajz új reprodukciós lehetőségeit, és ennek technikáját kitűnően művelte is. Technikai rutinja azonban nem ellensúlyozza tartalmi ürességét, képeinek édeskés, érzelgős világát, mesterüknek a maga korában sem őszinte felfogását. Góró korai halála meg a vállalkozás sikere miatt Kncrnek új munkatársak után kellett néznie. Erőfeszítéseihez a magyar alkalmazott grafika megteremtésének is fontos emlékei fűződnek. 1904-ben Lyka Károly és a Művészet segítségével 300 koronás pályázatot hirdet meghívó tér vekre.* A bíráló bizottság nem javasolta díjak kiadását, vásárlás útján mégis új nevek jelennek meg az 1904. december i-i Röpke Lapokban: Nagy Zsigmond, Gerhardtné, Neográdi (Antal?), utóbbinak meghívóterve azonban szignó hiányában nem azonosítható. A 234. sz. meghívó eredeti rajzán Kner Izidor jegyezte fel a tervező, Schwartz Mariska nevét. Egy MF szignójú eredeti terven Kner Izidor széljegyzete: plágium!* A Röpke Lapok VI-VII. évf. 1. számában, 1905 decemberében, újabb művészekkel ismerkedünk meg: a Basch Árpád, Kiss Vilmos és Cserna (Károly?) nevével jelölt meghívómintákon. A második pályázatot 1907. januárban hirdeti meg a Művészet szerkesztősége.* Knerék a Röpke Lapok 1907. december i-i számában adnak részletes beszámolót az eredményről. A 600 koronás első díjat Muhits Sándor érdemelte ki.* Weber József 250 koronás második, Földes Imre 150 koronás harmadik díjat nyert.* Háromszáz pályamunka érkezett be, de a bíráló bizottság mégis érthetetlennek tartotta, hogy „kik pályáznak és kik nem pályáznak”. Nem bizonyult elegendőnek Lyka Károly erélyes és korholó felhívása sem, amely „Pályázzunk” címmel az Új Időkben jelent meg Számadó János álnéven.* „Ami kívül esik a »grand art«-on, még mindig másodosztályú valami” - írja (d.-) szignóval valószínűleg Dömötör István a Művészetben.* Knerék bőven vásárolnak a beérkezett termésből, sajnos, a Röpke Lapok következetlen jelzései miatt a művészek nevei nem minden esetben állapíthatók meg. 1909-ben újabb pályázatot hirdetnek a napilapokban: ötven meghívó tervet vásárolnak meg egyenként 100 koronáért. A Pályázati felhívást egy 1909. január 30-án kelt elegáns brosúrában is Kner Izidor furcsasággyűjteményéből, amely saját kezdeti bukdácsolásait sem kímélte. A meghívóterv margóján széljegyzete egy plágium történetéről A Lyka Károly közreműködésével lefolytatott 1907. évi báli meghívó tervpályázat felhívásának címlapja T Muhits Sándor első díjat nyert báli meghívóterve az 1907. évi pályázatról 9
