Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Búza
A tőnké leszármazottai A keményszemű búzát a tudomány mintegy 170 évvel ezelőtt fedezte fel. Desfontaines, a híres tudós, Afrikából hozott anyag alapján írta le és nevezte el. Noha rendszertani helye vonatkozásában is sok vita volt erről az érdekes búzafajról, még inkább azonban származási helyéről! Vavilov még Abesszíniát jelölte ki a keményszemű búza hazájául, azonban újabb vélemények szerint keletkezésének helye mediterrán Észak-Afrika. Újabb keletkezésű búzafaj, valószínűen már a történelmi időkben jöhetett létre a tönkéből, mutációval. A mutáció abban nyilvánult meg, hogy a kalász törékenysége megszűnt, és a szemek a kalászkákból csupaszon kihullanak, állományuk igen kemény (innen a neve!). Valószínű, hogy a mutáció nem egyszer történhetett, hanem többször is, mert a keményszemű búza alakköre igen gazdag (22 változata van!). A keményszemű búzát az ókorban már Egyiptomban vetették (36. ábra). Azóta a Földközi-tenger mellékén sokfelé folyamatosan, a mai időkig termesztik, sőt elterjedt Abesszíniában, Iránban, Transzkaukáziában, Közép-Ázsia országaiban, a Szovjetunió európai vidékein, Nyugat-Szibériában, Észak-Amerikában, Argentína, Chile, Dél-Ausztrália, Dél-Afrika szántóföldjein, sőt régebben szórványosan még hazánkban is (Veneny L. nemesítette is). A keményszemű búza közeli rokona a hasas vagy angol búza (Triticum turgidum), annyira, hogy régebben tőle származtatták, sőt egyik alfajának is tartották. Vavilov őshazájának szintén Abeszszíniát jelölte ki, azonban újabban már ezt a területet csak másodlagos génközpontjának tartják s a legvalószínűbb hazája a Földközitenger partvidéke. A keményszemű búzához fűződő rokonságát még keletkezésének módja is támogatja. A hasas vagy angol búza szintén a tönkéből mutációval jött létre, de míg a keményszemű 36. ábra. Vetés és szántás óegyiptomban (Thébai királysír falfestménye nyomán) (Kurth könyvéből) 85
