Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
A szántóföldi környezet formáló ereje
tek, amelyeknek megtalálta a helyes térelosztást is, biztosítva az egyenletes fejlődését minden egyednek. Az ember éber szemmel figyelte növényei fejlődését. Csakhamar látta, hogy egyik-másik növényének igényei vannak. Ilyen igényt tapasztalt a talajjal kapcsolatban, s most már ezeknek a növényeknek megkereste a jobban megfelelő talajtípust. A növény élete az egynemű állományokban az embernek mind előnyösebb és mind hasznosabb. Hamar megfigyelte, hogy a sűrűbb állományban a növény elágazókészsége csökkent, de a magtermőképessége megnövekedett. Figyelte, kereste azokat az egyedeket, amelyek lassan levetették vad tulajdonságaikat, alig pergették el magvaikat. Ezeket gondosan elkülönítette és elszaporította. A növények a szántóföldön állandó ellenőrzés alatt fejlődtek. Mivel a termesztési körülmények az öröklődő megváltozások gyakoriságát is megnövelték, nem volt nehéz a kedvező típusokat kiemelni és továbbtenyészteni. így hosszú évezredeken át formálódtak a növények: az ember számára mind előnyösebb irányban. Gyakran kedvező kereszteződések is történtek, és ezek jobb típusokat eredményeztek. Az ilyeneket is figyelte a növénytermesztő ősember, és növényeinek ezáltal is növelni tudta teljesítményét. Nem kerülték el figyelmét a hasznos gyomok sem, sőt ezek egyikét-másikát külön is fenntartotta. így lett termesztett növény a rozs, a zab és még sok más, ma termesztett növényfaj. Eddig csak azt mondottuk el, hogy milyen előnyök származtak az embernek a növényfajok kultúrába vételével, és milyen kedvező lehetőségek nyíltak a termesztett növények számára a szántóföldön. Nem szóltunk azonban arról, hogy az ember nem tudta teljesen elhárítani azokat a hátrányokat, amelyek a szántóföldön is, minden gondoskodás ellenére is érhetik a növényeket. Tudjuk jól, hogy a szántóföld is kitett a természet mindennemű hatásának. A nem termesztett növények állományából bizonyos kártevő fajok bevándoroltak a szántóföldre, és mivel ott számukra igen kedvező lehetőségek voltak, bőségesen volt számukra táplálék, gyorsan el is szaporodtak. Egyes kártevők bizonyos termesztett növényekre „specializálták” magukat. Egyszeriben észrevette az ember, hogy munkája gyümölcsén mások is kívánnak osztozni, és ezek egyikétmásikát nagyon nehéz is távol tartani. Megkezdődött tehát a küzdelem a kártevő és az ember között. Még talán a termést megdézsmáló madarak elleni védekezés volt a 38
