Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Sárgarépa
Itáliából a XVI. és XVII. századfordulón került Németországba a karfiol. A legfiatalabb káposzta-változat a bimbóskel, amely végleges formáját a XVIII. században érte el. A XVIII. és XIX. században a kertészek sokat alakítottak a káposzta-változatok formagazdagságán, s különösen a XIX. században kibontakozó növénynemesítés nagyon megszaporította a fajtaválasztékot. Hazánkban a káposztafélék termesztése már korán kezdődött, de legelőbb a fejeskáposztával. A fejeskáposztát a honfoglalás utáni időkben is kismértékben termesztették, de nagyobb méretekben, a szántóföldön, csak a XV. századtól kezdve. Lippai a káposztát már a magyar föld legfontosabb zöldségének említi. Sárgarépa Többen ugyan azt állítják, hogy a sárgarépa igen régi idők óta termesztett növény, az újabb vélemények azonban inkább afelé hajlanak, hogy ezt a vélekedést kétségbe vonják. A régebbi vélemények abból a tényből alakultak ki, hogy a svájci és nyugat-németországi cölöpépítmények tóüledékében megtalálták több ízben a sárgarépa ikerkaszattermését. Ezek a termések más okok következtében is kerülhettek az üledékbe. Van ugyanis olyan vélemény, hogy a neolitikumban és a bronzkorban a sárgarépát még nem fogyasztotta az ember, főleg inkább gyógynövényként szolgált. Mivel a sárgarépa hasznos része, a raktározó gyökér fosszilis állapotban nem maradt meg, valóban nem tudjuk, hogy az ősember zöldségnövénye volt-e a sárgarépa. Az ikerkaszat úgy is bekerülhetett a tóüledékbe, hogy a neolit- vagy bronzkori cölöpépítmény lakó a fekhelynek használt szénával együtt is tanyahelyére vihette a vadsárgarépát, s annak termései lehullottak a tóba a padlózat repedésein át vagy más módon. Hasonlóképpen egyes szerzők írják, hogy a görögök és a rómaiak az ókorban szívesen termesztették a sárgarépát és „fogyasztása általános volt”. Banga (1962) véleménye szerint sem a görögök, sem a rómaiak a sárgarépát nem fogyasztották, noha sok gyökérfélét ettek. A sárgarépát, érdekesen, Szt. Hildegard (XII. század) sem említi, hanem amiről szól, az a pasztinák. A mai termesztett sárgarépához közeli típusról az első fejlegyzést a Kisázsiában élt arab tudóstól: iBN-AL-AvAM-tól olvashatjuk a 184
