Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Káposzta
A káposzta fontos zöldségnövénnyé válik A különféle kultúrváltozatok kialakulása már igen régen megkezdődött. A korai neolitikum korából származó és a robenshauseni cölöpépítményes településből előkerült káposztamagvak is bizonyítják ezt a régi eredetet, amelyet minden bizonnyal a keleti mediterrán vidékeken is megtaláltak volna, ha olyan kedvezők lettek volna az üledékképződés feltételei. A neolit magvak azonban még inkább a vadkáposzta jellegeit mutatják. Sok évezreden keresztül azonban a káposzta változatossága még nagyon szegényes volt. Vannak adatok arra, hogy az egyiptomiak és az ókori görögök a simalevelű káposztán kívül még a fodroslevelű káposztát ismerték (i. e. 4. évszázad). A rómaiaknál már a jelenlegi káposzta-változatok kezdetlegesebb formái is termesztésben vannak (Plinius). Akkoriban négy fő típust ismertek: a kalarábéhoz hasonló, de még kezdetleges Pompejániai káposztát, a kezdetleges bimbóskelt képviselő Arcissiai káposztát, a primitív fejeskáposztát: a Lactuariai káposztát és a karfiol korai alakját: a Tritiani káposztát. E változatok sokáig kezdetleges formáikban tenyésztek a kertekben, míg sok száz évvel később a középkor kertészei fejlesztették tovább őket. Nagy Károly ,,Capitulare”-jában említi a még kezdetleges típusú kalarábét (a neve „ravacaulos”). Szt. Hildegard a XII. században a fehér és a vörös fejeskáposztáról ír, sőt már a kelkáposztát is említi, amelyet akkor még szintén primitív alakjában ismertek. Csak később, Savoyában alakul ki a kelkáposzta végleges, mai formája. 183 90. ábra. A káposztafej változatos alakulása (Rundfeldt nyomán Papp E. rajza)
