Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Lucerna
ző körülmények szükségesek. Ezért sikerült a Tessedik-/ő/c lucernahonosítás, és ezért zárult kudarccal a dunántúli. Tessedik eredményes honosítása és buzgó népszerűsítése megalapozta a hazai lucernatermesztést. A sikeres honosítás óta közel kétszáz év telt el. Ez azonban elég volt ahhoz, hogy kialakuljon a „magyar lucerna”. Már száz évvel ezelőtt (1863) Ditz a magyar mezőgazdaságról írt művében a lucernát a „magyar föld leghűségesebb és legmegbízhatóbb takarmánynövényének” tartja, amely még a legnagyobb szárazságban is kielégítően termett, „amikor a rétek kisültek”. Nem kétséges, hogy ebben az időben már kialakult a lucerna „magyar ökotípusa”. Ennek köszönheti a magyar lucerna akkori világhírnevét. A lucerna tehát cseppet sem volt őshonos európai, még kevésbé magyarországi honos növény. Mégis Európa vette át a „szerepet” Ázsiától, termesztése felvirágoztatásában. Manapság is Európa a világ legjelentékenyebb lucernatermesztő kontinense. Egy másik lucernafaj Nem volna teljes a lucernáról alkotott képünk, ha nem beszélnénk más termesztett közeli rokonairól. Ilyen rokona a sárkerep-lucema (Medicago falcata). Ez a faj nyugati hódító útjára Szibériából indult el. Ismeretlen időkben felnyomult a Skandináv félszigetig (84. ábra), ahonnan elterjedt Európában, le a mediterrán vidékig. Itt került kapcsolatba a takarmány lucernával (a Medicago sativa-\al). A két faj a találkozás alkalmával kereszteződött, és ebből keletkezett a Medicago varia, a tarka vagy homoki lucerna. A sárkerep-lucerna nagy elterjedését kiváló alkalmazkodó-képességének köszönheti, amely a hibridfajba, a homoki lucernába is átörökítődött. A három lucerna faj kivadulva az ország egész területén megtalálható nálunk. Természetesen nálunk a kékvirágú lucerna a „magyar lucerna”. Ez a másik két fajjal könnyen kereszteződik, ezért a faj tisztaságának érdekében elszigetelten kell őket termeszteni, illetve nem szabad őket egymás mellett megtűrni. Ehhez azonban ismerni kell a fajok közötti fontosabb, megkülönböztető jellegeket. A Medicago sativa kromoszóma száma n = 32; a párta tiszta kék színű, növekedési alakja felálló, és a hüvelye legalább háromszor csavarodott (86. ábra). A Medicago varia kromoszóma-száma szintén n = 32; a párta 12 Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? 177
