Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Cirok
66. ábra. A cirok elsődleges (függőlegesen vonalkázott) és másodlagos géncentrumai Már a másodlagos génközpontok keletkezése is a korai neolitkorba nyúlik vissza, de ennél még sokkal régibb magának az ősi, elsődleges központnak a kialakulása (66. ábra). A cirok elsődleges génközpontja Vavilov szerint két helyen is volna: 1. Közép- és Nyugat-Kína hegyvidéke, illetve a szomszédos síkvidékeken, 2. Etiópia, Eritrea és a Szomáli-föld egy része. Vavilov véleménye csak részben fogadható el, mert a kínai központ csak másodlagos megtelepedési helye a ciroknak. Több szerző pontosabb véleménye szerint a cirok ősi géncentruma Szudán (Gezirach tartomány), ahonnan a szélrózsa minden irányában elterjedt. A keleti irányú elterjedése igen régi időkben, valószínűen tengeren, a partmenti hajókkal történt, s így jutott el előbb Indiába, majd hamarosan Kínába is. Kínában a cirok nagy változatossága a kínai növénytermesztő ősember szorgos munkájának volt az eredménye. Itt alakult ki a sajátos kaoliang alakkör, a cirok gabonának (lisztkészítésre) is használt értékes faja. Vannak olyan vélemények is, hogy a cirok Kínában a XIII. századig nem ismert növény lett volna (Hagerty; Bálint könyve szerint), de a kaoliang alakkör formagazdagsága ennek a feltevésnek ellentmond. A cirok Afrika népeinek nélkülözhetetlen gabonája. Termesztésének kezdete nagyon régi időkre nyúlik vissza. Sajnos, e területen még sok régészeti feltárásra alig van lehetőség, s így a ciroktermesztés múltjáról csak feltevéseink vannak. Mindenesetre a nagy alakgazdagság azt bizonyítja, hogy ősi kultúra a ciroktermesztés. A cirok Európába az i. sz. körüli időkben Afrikából eljutott. Itáliában a rómaiak próbálták meghonosítani, de hamar felhagytak 132
