Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)

A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Kukorica

egyszerű tengelyén egyesével sorakoznak fel a kalászkák (éréskor éppen úgy széthullik, mint a gamafűé), amelyeket fejlődőben a csuhélevél burkol (58. ábra), s éppen úgy helyezkedik el a hajtások oldalképleteként, mint a kukoricán. A porzós virágzat a hajtás csúcsán van (mint a kukoricánál), és elágazó füzéres fürt (58. ábra). A teosinte szemei a kukoricáéhoz hasonlók, de egyszerűbbek. Csak röviden szólunk az Euchlaena perennis-TŐ\, amely sokban hasonlít a teosintéhez, azonban lényeges különbség az, hogy évelő és kromoszómaszáma kétszer akkora, mint a teosintéé, tehát tetraploid növény. A teosinte kromoszómaszáma, n = 10, ugyanannyi, mint a kukoricáé, az Euchlaena perennisé pedig n —20.

A kukorica „nemzetség-keresztezéses” elméletében igen érdekes helyet biztosítottak az Euchlaena perennis-nek. Ezek közül figyelemre méltó Schiemann elgondolása, amelyet vázlatosan a következők mutatnak:

Euchlaena perennis 1

Euchlaena mexicana

Amint az összeállításból látjuk, Schiemann elképzelése szerint a kukorica többszörös kereszteződéssel formálódott, amelyben egy cirokféle és mindkét Euchlaena faj vett részt. Sokan cáfolják a cirokfélékkel való kereszteződést. Hogyan jutott oda, Közép-Amerikába a cirok? Erre volna két lehetőség. Az egyik az, hogy a cirkot maguk az ősindiánok hozták magukkal Euráziából, ahol (Kína, Mandzsúria stb.) a ciroknak igen régi, másodlagos géncentruma

Andropogoneae (Sorgum sp.?)

pattogatni

való

kukorica

I

keményszemű \ kukorica

119

őskori Areca kukorica (apró, hegyes

mutációval a kultúrváltozatok

Zea antiqua