Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Árpa
hoz hasonlóan, nagyon korán megkezdődött. Egyiptomban a neolitikus leletekben i. e. 5000-ben megtalálták (Fayum-oázis) az akkoron kívül az árpát is, éspedig mind a kétsoros, mind pedig a hatsoros árpa jól mumifikálódott maradványait. Sőt, itt már újabb mutáció is előkerült, a Hordeum deficiens (a „hiányos” árpa. amelynek oldalkalászkáin csak a pelyvák fejlettek, a többi csökevényes). Valószínűen a kétsoros és hatsoros árpa Egyiptomból már igen hamar Abesszíniába és Eritreába is eljutott, s ott is egy másodlagos géncentrum bontkozott ki, sajátos formákkal. Az árpa vándordíjával kapcsolatban Bertsch—Bertsch két irányt tart lehetségesnek: 1. a déli vándorút: Perzsián, Mezopotámián keresztül Egyiptomba, 2. északi vándorút: Transzkaspiából Dél-Oroszországon át a Dunához és innen a württembergi síkvidékre. BERTSCH-ék elképzelése csak a déli vándorúttal kapcsolatban fogadható el, s ez is csak úgy7, hogy Mezopotámiába csak leágazása volt a vándorlásnak, de nem rajta keresztül történt az egyiptomi út. Sajnos, az északi vándorutat csak részletében lehet elfogadni, azaz északkeleti irányba, de már nem valószínű a Dél-Oroszországon át vezető út. Az árpa termesztésének és ezzel a fajok és változatok elterjedésének útja más ütemmel ugyan, de követi a búzák vonulásának útját, többnyire a „neolitikus forradalom” elterjedésének irányát (53. ábra). Nürnberg Ázsiában a legrégibb árpa-lelőhelynek a turkesztáni Merw melletti Anau I. (i. e. 5000) feltárást tartja, amelyet egy „teli” 54. ábra. Kőkori árpakalász-maradxányok Nyugat-Európából 1. Csupasz négysoros árpa a reutei cölöpépitményfeltárásból, 2. toklászos négysoros árpa Reuteből, 3. toklászos négysoros árpa Homstaadból (cölöpépítmény), 4. hatsoros árpa és kalász-keresztmetszete (km), 5. hatsoros árpa a mondseei cölöpépítményból (Bertsch et Bertsch nyomán) 111