Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? (Budapest, 1971)
A fontosabb termesztett növények származása és elterjedése - Árpa
A számtalan kutató által végzett génmutációs kísérleteknek köszönhető, hogy a termesztett növények között az árpa az egyik, amelynél sikerült „feltérképezni” a kromoszómákban az egyes tulajdonságokat kialakító gének (faktorok) helyét. A mutánsok igen alkalmasak voltak arra, hogy a keresztezési kísérletekben tanulmányozzák az egyes jellegek öröklésmenetét, kapcsolódási viszonyait, kölcsönhatását stb.). Neves kutatók egész sora vitatkozott a századforduló ótav hogy az árpa leszármazásának mi volt a legvalószínűbb menete. Általában kétféle nézet alakult ki: 1. A legősibb árpa a soksoros árpa volt (Hordeum polystichon), ennek is a primitív alakja: a Hordeum agriocrithon. Ezt a véleményt néhány évtizeddel ezelőtt Áberg alakította ki, és sok követőre is talált. A leszármazás redukcióval történt, azaz a soksoros árpából a négysoros, majd a kétsoros árpa jött létre. Áberg véleményét támogatni látszott az, hogy az akkoriban ismert feltárásokból, amelyek legidősebbje i. e. 4000 éves volt, bőségesen került elő a hatsoros árpa különböző maradványa. Ezek az árpák azonban mind termesztettek voltak, s hiányzott az ősi hatsoros árpa. 1934-ben Kelet-Tibetben, Toafu-ban H. Schmidt egy búzamintát talált, amelyet vizsgálatra ÁBERG-nek adott át. Áberg ebben a mintában, mint idegen szennyeződést megtalálta a Hordeum agriocrithon-t, a soksoros vadárpát. Ennek kalászai törékenyek voltak, a szemek aprók és a kalászorsó erősen szőrözött. Áberg az új vadfajt 1938-ban írta le és nevezte el. 2. A másik vélemény szerint a legősibb árpa a kétsoros árpa (Hordeum distichon), amely primitív, vadontermő rokonfajából, a Hordeum spontaneum-bó\ a kultúrába fogással keletkezett. Ezt az újabb véleményt, mintegy évtizeddel ezelőtt Staudt (1961) alakította ki. Az árpák fejlődésének menete eszerint az volt, hogy a kalászkák számának megsokszorozódásával alakult ki a „négysoros” ( = szabálytalan hatsoros), majd a hatsoros árpa. Természetesen, a kétsoros árpa is igen régi árpának tűnt, mert a régi feltárásokban mindenütt megtalálták a hatsoros árpa mellett a kétsoros árpát is, azonban ez csak addig volt így, amíg a legrégibb feltárások kora csak i. e. 4000 év volt. Amikor azonban ennél sokkal régebbi, i. e. 7—8000 éves kultúrrétegeket is tanulmányoztak, kitűnt, hogy azokból teljesen hiányzik a hatsoros árpa, és csak a kétsoros árpa marad105
