Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)
Jegyzet
eddig is ezen az úton haladt, maradjon meg azon és teljes sikert fog elérni. Fogadja tisztelt uram szeretetreméltó vendéglátásáért hálámat és nagyrabecsülésemnek kifejezését.” (140) Magyar üvegipar 1901—15/8. „Elismerés a Herendi Porcelán Gyárnak". (141) Gelléri Mór: Amerikai Világkiállítás körül, Bp. 1904. (A kiállítást 1904. IV. 30-án nyitotta meg Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke.) (142) Magyar Iparművészet, 1903. (143) Uo. (144) Gyári Levéltár RT. iratok, 1928. (145) Győri kereskedelmi és iparkamara évi jelentése kerületének közgazdasági viszonyairól 1897. évben. Szakképzés: „Az egész Dunántúlon nincs egyetlen ipari szakiskola. S egy-egynek létesítésénél erejét meghaladó áldozatokkal kell a száz oldalról igénybevett érdekeltségnek számolnia. Ilyen körülmények között az ipari kultúra csak lassan halad.” (146) Magyar üveg és agyagújság, 1903. „A Herendi Porcelángyárról”. Száz munkás helyett foglalkoztat 2 korongost, 6 festőt, 3 tanoncot és 2 napszámost, tehát összesen 13 egyént. (147) Győri kereskedelmi és iparkamara évi jelentése, 1903. „A Herendi Porcelángyár üzleti viszonyai a rossz munkásviszonyok hatása alatt évről-évre rosszabbodnak. Herend munkaképes lakosságának legnagyobb része Amerikába vándorolt, minek folytán a munkás hiány még a favágáshoz szükséges napszámosokban is erősen érezhető”. Pesovár János (volt herendi jegyző) és a szerző közös kutatása és szíves közlése: 1891-ben Herend község megvette a nagyvázsonyi uradalmi tulajdonosoktól, Todesco Zsófiától és Lieben Annától az uradalmi területet. A szükséges pénzt a Veszprémi Takarékpénztár folyósította amortizációs kölcsönre. Föld azonban csak a régi bérlőknek jutott. így a falu jelentős részének az erdei munka, a fafaragás és a szentgáliak földjén végzett részes aratás maradt. A fafaragáshoz a fát a szentgáli nemesi erdőbirtokosságtól vették. A szentgáli tagosítás befejezése után a szentgáliak a falujuktól távol eső földeket eladták. A vevők tekintve, hogy a földek Herendhez közel estek, a herendiek voltak. A vásárláshoz természetesen sok pénz kellett. A kis területű gazdaság ezt nem biztosította, a kereseti lehetőség egészen minimális volt. Állandó munka csak kevesek részére jutott, mint pl. néhányan a szentgáli mészégetőnél dolgoztak, a porcelángyár 15—20 embert foglalkoztatott. A kevés saját föld nem kötötte le a fölösleges munkaerőt, nem maradt más, mint a bizonytalan alkalmi munka, vagy az akkortájt meginduló kivándorlás. A kivándorlók az Amerikában keresett összeget hazaküldték és az itthoniak ebből az összegből vásárolták meg a szentgáli földeket. A kivándorlókat két csoportra oszthatjuk. Voltak, akiknek itthon házuk, némi földjük volt. Ezeket a szerzési vágy hajtotta idegen földre. Amerikában szerzett pénzből kisbirtokos, középparasztok lettek. A másik csoport viszont a munkanélküliség, a nincstelenség miatt indult el Amerikába. Ezeknek nagy része sohasem jött vissza. E csoportot nagyrészt leköthette volna a porcelángyár. Az 1908-ban alkalmazott munkás létszám azonban világosan igazolja, hogy Farkasházy Jenőtől ez a gondolat teljesen távol állt. Korongos 6 fő, égető 3 fő, mázoló 2 fő, csiszoló 1 fő, festő 9 fő, favágó I fő, tanuló 8 fő. A tanulók aránylag magas létszámát az indokolja, hogy a gyár a tanoncképzésért az államtól subvenciót kapott. A tanoncok legnagyobb része felszabadulásuk után elhagyta a gyárat. A község lakossága egyébként is vándormadár természetű. Az 1920-as évek végén jelentkező gazdasági nehézségek ismét megmozditották a falut. Ezen években a kivándorlás Kanadába irányult. Az újonnan megindult kivándorlási hullámnak az új részvénytársaság alatti fellendülés vetett gátat. (148) St. Louisi kiállításon eladott árukért 3,182 kor., a milánói kiállításon eladott árukért 2,215 kor.-t írt jóvá az állam a korábbi Fischer adósságra. Gyári Levéltár. Fischer Jenő beadványa kér. miniszterhez 1910-ben. Magyar üveg és agyagipar: 1903. „A Herendi Porcelángyárról”. (149) Népakarat, 1901. (Veszprém, kereskedők, iparosok és földművelők érdekeit felölelő társadalmi és közgazdasági hetilap.) (150) Magyar üveg és agyagújság, 1906. (151) Keramisches Jahrbuch, Berlin, 1909. Künstlerische Fortschritte in der Keramik seit, 1900. (152) Magyar üveg és agyagújság 1902. (153) Agyagipar 1907. (XII. 15.) „A porcelánipar helyzete”. (154) Keramisches Jahrbuch 1909. „Ma még minden bizonnyal túlteng az állandó árcsökkenés folytán egyre rosszabb minőségű export cikkek termelése. Magyar üveg és agyagújság 1910. 1/215. „Az agyagipar jelenlegi helyzete.” (155) Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentése 1909- ben. Porceláncikkek „Ausztria és németországi gyárak, csakhogy üzemüket teljes mértékben fenntarthassák és munkásaikat foglalkoztathassák, minthogy a különböző nyersanyagokhoz könnyebben és előnyösebben férhetnek hozzá, természetesen megnehezítik a magyar gyáraknak a versenyt, az árakra nagy nyomást gyakorolva. (156) Magyar üveg és agyagújság 1908, (Vili.). (157) Magyar üveg és agyagújság 1907. „Magyar ipar karácsonya”. (158) Budapesti kereskedelmi és iparkamara évi jelentése 1910- ben. (159) Magyar üveg és agyagújság 1916. „A vasúti díjszabás emelése”. A vasutak tarifa emelése 1917. január 1-től 20%. (160) Magyar üveg és agyagújság 1915. (161) Gyári Levéltár Farkasházy Fischer Jenő törvényszéki beadványa 1922. „1916. folyamán kénytelen voltam az égetést beszüntetni, amikor az utolsó égetőmet is elvitték a harctérre.” (162) Világ, 1922. A per során a vádlott hírlapíró azzal védekezett, hogy az adatokat neki az új vállalkozás 96
