Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)
A gyár története a felszabadulástól napjainkig
élményt nyújtó alkotása a ,,Lovaslány ", amelyen a lírai érzés meglepően nemes, érzékeny, egyszerű körvonalakkal párosul. A szobor statikailag is tökéletes. Hanzély örökké megújuló kisplasztikái művészete nevét országos viszonylatban ismertté teszi. A lelkes, töprengő Tóth János szobrászművész céltudatos munkával fejleszti művészetét, amelyet éppúgy jellemez a porcelán sajátosságának a tisztelete, mint az egyszerűséggel kifejezhető érzések tolmácsolása. A realizmus útján haladó egyéni hangvételű stílusához mindvégig hű marad. Témaválasztásaival a hazai táj egyes mozzanatait keresi fel, közöttük tekintélyes számmal szerepelnek madarak, halak, erdei állatok. Ezeket nagy érzéssel és egyszerűséggel mintázza meg. Legújabb alkotásaiban a lényeg kifejezése egyre nagyobb szerepet kap. A gyár legfiatalabb művésze a minden új benyomásra rendkívül fogékony egyéniségű Horváth László. Egyetlen művész sem kerülheti ki a kibontakozás göröngyös útjait, ő sem. Horváth László erőfeszítései mindenképpen helyes irányúak. A rövid idő alatt nyújtott alkotásaival, készleteivel, transparens technikájával máris megcsillogtatta művészi rátermettségét. A gyár sokat ígérő tehetsége. A herendi gyár pályázatokkal, megbízásokkal állományon kívüli művészek alkotásait is gyártja. Ezzel kifejezésre jut az a nemes gondolat, hogy Herend — mint a múltban — nemcsak a gyári művészek munkáinak, hanem az ország legértékesebb porcelánművészeti alkotásainak is kivitelezője. Kisfaludi Stróbl Zsigmond kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész, Olcsai Kiss Zoltán Kossuth-díjas érdemes művész, Huszár Imre, Búza Barna, Boldogfai Farkas Sándor művészek témájuk és művészi felfogásuk révén Herend hagyományaihoz méltó, ugyanakkor új hangvételű alkotásaikkal művészetük legjavát adva gazdagítják Herend művészi hírnevét. Ma, amikor új társadalmunkban az embernek egyedüli értékmérője kulturáltsága, félmunkát végzünk, ha csak az új porcelánművészet megteremtésén fáradozunk, de a porcelánművészet felé tájékozódást keresők közül egyedül hagyjuk azokat, akik még elavult művészeti ideálok között élnek, akik lakásukat hamis művészeti alkotásokkal díszítik. A porcelánművészet ma forrong. Nem kívánhatjuk, hogy e forrongást olyan fokon kövesse a nagyközönség — minden felvilágosító munka nélkül —, mint a művész szakkörök. De útjuk közös. A művész akkor boldog, ha alkotását megértik és tetszésre talál. Ha ugyanazok az egységes motívumok vezérlik a közönséget, amelyek a mű alkotásakor a művészt. A közönség a hamis és valódi alkotások között tisztán akar látni. Olyan művészi alkotás után vágyódik, amely alkotójának egyéniségét és kezenyomát, eredetiségét, legbensőbb érzéseit sugározza. így válik el határozottan a „valódi" attól a „hamis"-tól, amely rideg kereskedelmi és materiális megfontolások alapján született, s amelyet a divat elmúltával a feledés menthetetlenül elsodor. Gyakran találkozunk olyan felfogással, hogy a gyár és a művész döntenek, nem pedig a vevő. A kereskedő csupán közvetítő szerepet tölt be a két csoport között. Herend történelme során s ma is a széles tömegek szeretetteljes támogatását élvezi. Éppen ezért távol áll a gyár attól, hogy elzárkózzék művészi törekvéseivel, nem kívánja bírálni a vásárló közönség tájékozatlanságát arisztokratikus magaslatról. Elgondolásainak leg- 86 közvetlenebb, leghatékonyabb tolmácsolója új múzeuma, amelynek látó-
