Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)
A gyár története a felszabadulástól napjainkig
miségük új tervezéseink kimeríthetetlen forrása lehet. De még egyszer, etikai tényezők és a változott körülmények figyelmbevétele nélkül eljátszani a múltat, csak az elmúlt idők formanyelvének dadogása lenne. Vajon hogyan találják meg e sokirányú feladat útvesztőiben a gyár jelenlegi művészei azt az utat, amely a gyár nagy múltjához méltó hírnevét megőrzi és biztosítja újabb századok felé? Rajongó szakmaszeretetük erre a biztosíték. Bár mindegyikük összehasonlíthatatlan külön művészi egyéniség, s az új keresésében mind egyéni utakon járnak, de összefogja valamennyi ükét a folyamatosság fenntartásának szándéka, a híd szerepének betöltése, amelynek egyik pillére a hagyomány, a másik az eddig elért közös eredmények megőrzése és a haladás biztosítása. Több irányú érdeklődésük (edény, kisplasztika, díszmű stb.) szinte szakosodást eredményez az egyes porcelánművészeti ágakban. A szakterület sokrétűsége biztosítja végső soron a gyár művészi nívójának egységét, mert így a felmerülő művészeti követelmények rugalmasan megoldhatók. Edény- és díszműtervezés terén Bruck Tibor, Szittya Horváth Éva és Cs. Illés Irén nevét kell megemlítenünk. Bruck Tibor a főiskola elvégzése óta megszakítás nélkül a gyárban dolgozik. Keze alól bőségesen került ki edény, díszmű, sőt szakterületén kívül figurák is. Ezer szál fűzi a herendi hagyományokhoz, amit minden alkotásánál kifejezésre juttat. Mint a herendi szakiskola tanára, több évtizedes szakmai gyakorlatát és szakmaszeretetét lelkesen ülteti át a jövendő szakmunkásokba. Közismert díszítő kedve és ritka rajzkészsége számos herendi készletet a formával szervesen kapcsolódó dekorral tett ünnepiessé. Természeti megfigyeléseit egyéni stilizáló készséggel, pazar színérzékével ülteti át készleteire s dísztárgyaira és teremti meg a sajátos új herendi ornamentikát. A sok közül a gyümölcsös dekorú étkészletet, a Pompadour étkészletet emeljük ki, amely 1964- ben a Budapesti Nemzetközi Vásáron nagydíjat nyert. Szittya Horváth Éva a változatosság művésze. Pazar képzelete szinte dúskál az új, eredeti forma-, szín- és mázlehetőségekben, amit az utóbbi években alkotott vázáinak, dísztárgyainak merész lendülete is igazol. Edényművészetét az egységteremtés és a lényeg tisztult kifejezésének törekvése jellemzi, dekorját, színeinek diszkrét harmóniája teszi gazdaggá, mint pl. az empire stílusú „Josephine” étkészleténél. Alkotó kedvének sokoldalúságát és szerteágazó érdeklődését a máztechnikákkal folytatott kísérletei reprezentálják, s teszik ismertté nevét. Cs. Illés Irén kisebb-nagyobb étkezési készletei az új európai porcelánművészeti törekvések, korszerű formák kutatásának jegyében születnek. Összhatásuk mindig kiegyensúlyozott, díszítésükben előnyösen ötvöződik a herendi tradíció az új keresésével. Edényművészete eddig több kiállításon szerzett elismerést a gyárnak. A kisplasztika jelenlegi herendi képviselői Hanzély Jenő és Tóth János iparművészek. Hanzély Jenő több évtizedes herendi működése kisplasztikái művészetének színes skáláját igazolja. Naturalisztikus alkotásokkal indult, de nem ismert megállást; magas szobrászi igénnyel állandóan az új kifejezés lehetőségeit kutatja. Ábrázolt alakjai mozgásukkal nemcsak térproblémát oldanak meg, hanem eszmei mondanivalójukkal a korszerű környezetbe szervesen bele is illenek. Új alkotásait a mérsékelt dekorativitás és lírai telítettség jellemzik. Pezsgő életöröm, a szépség naiv szeretete sugárzik alkotásairól. A kisplasztikái művészetben oly gyakran tapasztalható egyszerű fogásokat mellőzi, és csupán az ábrázolt alakok közvetlenségével, bensőségével kíván hatni. Egyik legszebb szobrászati 85
