Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)
A gyár története a felszabadulástól napjainkig
A kisplasztika olyan anyagot igényel, amely plasztikus formanyelvet képes kialakítani. Ezen a téren a porcelán masszájának a múltban komoly jelentősége volt és gazdag formálhatósága szilárd helyet biztosít számára a jövőben is. E ragyogóan formálható anyag eddig egyre nagyobb lehetőséget nyújtott a szellemi értékek kifejezésére. Minél jobban megközelítette a műalkotás az abszolút szellemi értéket, annál inkább háttérbe szorult a porcelán csillogó tetszetősségének méltánylása. Minél több alkalmat ad egy anyag ahhoz, hogy specifikus voltának kihasználásával szellemi értéket vegyen fel magába, annál időszerűbb. így jutunk el ahhoz a megállapításhoz, hogy egy porcelán kisplasztikái alkotás hatása sem tetszetősségén, hanem szellemmel való telítettségén, a forma mögött a lényeg megragadásán alapszik. Ezt a lényeget mint művészi tartalmat kell megformálnia a művésznek az anyag, a műfaj törvényei szerint. A lényeg újszerű kifejezése elsősorban a művész egyéniségétől függ. A mai Herend művészei a nagy múltú hagyományokból kiindulva nyújtanak újszerű megfogalmazást. A fejlődés új irányában természetesen a herendi gyár továbbra sem állhat meg, hiszen Herend előkelő nevét eddig azzal szerezte meg, hogy a múltban is mindig újat nyújtott, de ezt kiforrott művészeti elvek alapján és nem kereskedelmi érdekből vagy a múló divat szellemében tette. Az iparművész munkáját nem szabad bizonyos meghatározott korlátok közé kényszeríteni. Tegyük hozzá, hogy ezek az elhatárolt irányzatok amúgy is ritkán sorakoznak egymás mellé. Gyakran átfedik egymást, egy ember munkásságán belül és nemzedékeken át is anélkül, hogy valamely irányzatot egyszerűen az öregkorhoz, vagy az ifjúsághoz lehetne hozzárendelni. Herend művészi kifejezésben nem ingadozik. A hagyomány tisztelete és az új lázas keresése meghatározzák útját. Éppen ezért nem csatlakozik azokhoz a nonfiguratív alkotásokhoz, amelyeket legfeljebb porcelánjegyük különböztet meg egymástól, s amelyek társadalomtól és nemzeti jellegtől elszakadva, minden hagyománybeli kötöttségtől függetlenítve magukat, a sznob kozmopolitáknak tetszelegnek. Míg a tiszteletreméltó hagyomány a gyár festési törekvéseinek bizonyos korlátot szab, addig kisplasztikái művészete szabadabban bontakozhat ki. A jelenlegi herendi kisplasztika témájával, kifejezési módjaival azt nyújtja, ami a mienk, amelynek emocionális tartalma, megfogalmazása, eredetisége megkülönbözteti más gyárak termékeitől. Szobrai újszerű kifejezésének plasztikai problémái nem szorítják háttérbe az érzelmi motívumokat. Mondanivalójuk közel áll hozzánk, érzéseinket fejezik ki, szépségüket az eljövendő nap reggeléig megtartják. E téren a sok közül ki kell emelnünk boldogfai Farkas Sándor „Szoptató őz” és Hanzély Jenő „Hárfázó lányát”, amelyek plasztikai hatás mellett lírai élményt is nyújtanak. Az az igazi mű, amellyel szemben tiszteletet érzünk. Az igazi mű nem az emberekre felületesen ható múló sikerekre számít, hanem amelyet ilyen szándék nélkül, a ma számára, de a maradandóság szellemében alkottak meg. Ezt várjuk Herendtől és ez a gyár igazi hivatása. Amidőn Herend nagy múltját, formavilágának haladójellegét — amelyből oly sokat tanulhatunk — nyomatékkai említjük, ugyanakkor hiba lenne nem írni a régi originális formák újratervezésének kérdéséről. A múltból örökségként ránk maradt, s ma nagy mennyiségben gyártott figurák, dísztárgyak, készletek örökbecsű értékeink, nemes, tisztult széllé-I f I
