Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)
A gyár története a felszabadulástól napjainkig
mi és művészeti kincs volt mindenkor az ajándékozás mozgató ereje. Ez teszi ma is egyedivé és vonzóvá határainkon kívül és hazánkban is. Kétségtelen, hogy a herendi szervizek értékét jelentősen emelik kézifestésű dekorjai. A formaalakítás a művészt mindig visszaviszi az életbe, a szükségletek a célszerűség gondos kialakításának gondolatába. A forma az az alap, amelyhez szervesen kell hogy igazodjon a díszítés, mint a forma szülötte. A díszítés ugyan nem elsőrendű szerepet tölt be, de nem közömbös, mert ez adja meg az edénymüvészet ízét — különösen Herend művészete esetében — és érvényre juttatja a művész díszítő tehetségét és fantáziáját. A kis méretű dísztárgyakat gyűjtő vitrin már kiszorult a lakásból, így a porcelán kisplasztika vagy dísztárgy emberi közelségbe kerülve térkitöltő szerepet játszik. A porcelánmassza remek formálhatósága bő lehetőséget nyújt a vázák, hamutálak új felfogású formáinak alakítására, e területen is a funkció, az anyagszerűség szigorú érvényre juttatásával. Engedelmeskedni a felhasznált anyagnak, megadni neki azokat a formákat, melyeket a használat megkövetel és főként olyannak feltüntetni, mint ami a porcelán karakterét megőrzi — mindezek banális és napjainkban általánosan elfogadott szabályok, melyeket jó mégis az emlékezetbe idézni. A herendi gyár az 50-es évek közepén egy-két helytelen kísérlettel megsértette ezt az utat. Dísztárgyainak — átmenetileg a divatnak hódolva —- kerámia jelleget adott. A kerámia és a fajansz számára elgondolt forma gyakran nem valósítható meg porcelánban, mivel masszája a kemencében elért magas hőfokban megpuhul, ami komoly deformálódáshoz vezethet, ha a formát nem úgy terveztük meg, hogy ennek ellenállhasson. A masszák képlékenysége is igen eltérő. Pl. az ókori görög fazekas agyaga lehetővé tette mestere számára, hogy hüvelykujjának egy nyomásával kikerekítse vázájának és edényeinek fülét, s egy pillanat alatt megadhassa neki azt az elegáns és kecses formát, amelyet még ma is csodálunk. Ha ezeket a formákat porcelánból akarnánk reprodukálni, kínos gondossággal mintát kellene készíteni, amivel a vonalai elvesztenék a rögtönzésből eredő bájukat. A kerámia királynőjének tekintjük a porcelánt, amelynek kezelése különös gondosságot igényel. Az erőteljes formákat és színeket átengedjük a kerámiának, s a porcelánban masszájának finomságát, áttetszhetőségét és tiszta fehérségét tiszteljük. Herend legújabban gyártott dísztárgyait a porcelán-anyagszerűség, az új és eredeti forma s az ehhez szervesen simuló díszítés jellemzik. Józan tónusú színei tökéletes harmóniában olvadnak össze. A legtöbb bizonytalanság, megoldásra váró kérdés ma a porcelán kisplasztika terén mutatkozik. A geometrizáló teória, amely a leegyszerűsítést geometriai formákkal kívánta elérni, mint építészeti motívum ugyan érdeklődésre tarthat számot, de a kisplasztika fejlődésére nem volt előnyös. A porcelán használati szerepének hangsúlyozása az első világháború után a legtöbb európai országban átmenetileg megállította fejlődésében a kisplasztikát. A bizonytalanság még hosszú időn át éreztette hatását az eklektikus alkotásokban. Ahelyett, hogy a megszakadt fejlődés útjára visszatértek volna, régi stílusok szellemi habitusát ötletszerűen, kapkodva idézték vissza. Az európai porcelángyárakban ez idő tájt alkotott neorokokó szobrok is a stíluskeresést mutatják. E szellem képviselőjét a 30-as évek végén Herenden is megtaláljuk. 83
