Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)

A gyár története a felszabadulástól napjainkig

megek életszínvonalának emelkedése terén elindult. Az új életformaváltozás a tömegek művészeti kultúrájának növekedéséhez, új ízlésvilághoz, új igényekhez, majd ennek következményeként művészeti életünk új tartalmi változásához vezetett.

Társadalmunk széles tömege nemcsak passzív vásárlója, hanem mindinkább kritikus szemlélője lett művészeti életünknek. Vitáikkal, elismerésükkel tevékeny résztvevői annak a művészeti törekvésnek, amely iparművészeti tárgyakkal lakását minél szebbé, otthonosabbá kívánja tenni. Éppen ezért mindennapi életünkkel szoros kapcsolatba került, megújult iparművészetünk a szépséget, artisztikumot nem a kiváltságos osztályok részére tartogatja, hanem a mindennapi élet szolgálatába kívánja állítani.

Nem üres frázisok a ma oly gyakran hangoztatott kifejezések „lakáskultúra”, „lakásművészet”, a „tálalás, a terítés művészete”. A dolgos hétköznapok akkor válnak színessé, ha egyes fázisaiba artisztikumot tudunk belevinni, ha nemcsak ünnepnaponként és különös alkalmakkor emelkedünk fel az ízlés szférájába.

Korunk új kultúra kibontakozásának kora, amelyben tanúi vagyunk a művészi tervezés, formaalakítás szokatlanul lázas fejlődésének. Az új formák iránti rajongás az építőművészet forradalmi változásainak idejére vezethető vissza, amely a múlt század legmerészebb álmait is felülmúlta acél és vasbeton építkezéseivel. Az architektúra térbeli összhatásra törekvő új szemlélete forradalmasította társművészeteit is, és lassan az iparművészet minden ágát, így a porcelánipart is. Ma már az embert körülvevő környezet esztétikai komplexumáról beszélünk és nem egyes tárgyak individuális tervezéséről.

Milyen szerepet tölt be az új formálódó környezetben maga a porcelán és a tradíciókhoz ragaszkodó porcelánművészet? Vajon a porcelánnak, a barokk kor szülöttének, a felsőbb osztályok irigyelt használati tárgyai és dísztárgyaiként ránk maradt örökség csak a sznob körök igényét hivatottak kielégíteni? Vagy mint masszájának finomsága, áttetszősége, tiszta fehérsége rendkívül előnyös higiéniai adottsága folytán mint anyag nélkülözhetetlen? Vagy funkció, anyag, szerkezet, forma szempontjából új környezetét formáló társadalmunk igénye és mint díszmű a belső enteriőr szerves része jelentkezik?

Bármely oldalról is közelítjük létjogosultságának magyarázatát, vitán felül jelentős helye van mindennapi életünkben, lakásunkban a célszerűséget, anyagszerüséget és a kettő adta szépséget képviselő porcelánnak. Ha ilyen szempontok szerint nézzük a herendi porcelánművészetet, termékei az európai és a magyar iparművészet továbbfejlesztésére hivatott haladó hagyományt képviselik. És a porcelán emocionális tartalmát tekintve — amelyet soha nem mellőzhetünk a porcelán értékelésénél - Herend a történelme során előkelő nevével előnyös rangot szerzett. Nyújthat-e nagyobb érzelmi kapcsolatot porcelán, mint a tiszta, nemes formával összeforrott, sok világsikert megért herendi dekorú szerviz? Egy nagy múltú gyár szakmai szeretetét, hivatását sugározza ez az alkotás, amelyet a herendi korongosok, festők elődeiktől örökölt tehetsége tolmácsol. Különböző korszakok közéleti, politikai eseményei, múzeumok, porcelángyűjtők nyújtottak és nyújtanak ma is alkalmat a herendi porcelánművészet „közszereplésére”, felismerve e művészet különös va- 82 rázsát. Nem anyagában levő materiális érték, hanem a benne rejlő széllé-