Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)
A Fischer-utódok és a részvénytársaságok kora 1876-tól 1920-ig
ség és invenció kiapadhatatlan forrásától és semmit sem a könyvektől, a régi okmányoktól, amelyek az évszázadokon keresztül csak a múltról regélvén, megakasztották a művészet fejlődését. A szép számmal megjelent kiállítók között élre a dán és francia porcelán került, színeik finom harmóniájával, a kivitel meglepő tökéletességével. Megérdemelt feltűnést keltettek a dán porcelán egyszerű, sima formái, lágy, finom tónusú díszítései. Természet után festett egyszerű virágcsokrok, vagy diszkréten stilizált növények, gyakran tájképek, mind északi borongós légkörű, de meleg invenciójú díszítmények. Dacára a sok XV. és XVI. Lajos empire és Louis Philippe-stílusú, miniatűrökkel, arc- és tájképekkel díszített daraboknak, végeredményként a siker azoké volt. akik a formák és díszítések keresésében nem a hajdani művészethez fordultak segítségért, hanem a jó ízlésre, az ésszerűségre és a természetre támaszkodtak. Magyarországi kerámia és porcelánipar, mind művészi, mind technikai téren, nagy felkészültséggel vett részt. A külföldi államok között a magyar kerámia Japán és Németország után a legtöbb kiállítóval jelent meg.( 134) A L’Illustration többek között így emlékezett meg Magyarország részvételéről : „Magyarország részvétele az 1900-as nemzetközi kiállításon mintegy megismétlése az 1896-os szép megnyilatkozásnak. Mind a Szajna, mind a Duna partjain a magyarok felidézték a 971 évnyi dicsőséges küzdelmet és az egyharmad századi virágzó békét, amiből történelmük összetevődik.”! 135) Herend kiállításon bemutatott új formáit, plasztikus díszítésű vázáit a szakkörök a legnagyobb elismeréssel fogadták. A párizsi Art et Decoration ezt írta: „A magyarországi Herendi Porcelángyár, amely egyike a legrégibb porcelángyáraknak... a technikai tökélyt egyesítette a természetes flórán színes alapon nyugvó díszítés felújításával.” A L'Art Nouveau egyik cikke elismeréssel szólt iparművészetünknek a külföldi, főleg a bécsi befolyás alól való függetlenítéséről. Példának a herendi és a Zsolnay-féle gyárakat említette.! 136) A kiállítás juryje aranyéremmel tüntette ki Herendet. Az 1901-ben Szt. Pétervárott rendezett nemzetközi iparmű kiállítás nemcsak Herendnek, de az egész magyar kerámiaiparnak dicsőséget hozott. Az egész Osztrák—Magyar Monarchia gyárosai közül csakis három — mégpedig magyar — gyáros nyert kitüntetést: Herend, a pécsi Zsolnaygyár és az Apátfalvi Kőedénygyár.(137) Herend a kiállításon csekély számú, régi stílusú tárggyal jelent meg. Kiállítási anyagát a századvég ízlése alapján állította össze. Világossá teszi ennek az okát a Magyar Ipar cikke: „A kiállításon csakis a modern művészet szellemében készült tárgyaknak van helyük, mert Oroszországban már régen napirendre tértek a históriai stílusfajok utánzása felett.” Az egész magyar kerámia kiállítási anyagát általában a szecesszió ízlésében állították össze, ügyelve arra, hogy a magyaros stílustörekvések minél erősebben jussanak kifejezésre. Herend ismételten aranyérmet kapott: „Pour la sculpture artistique sur vases en masse colores. (Művészi szobrászmunkáért, festett masszájú vázákon)”. Fischer Jenőt — mint a magyar kiállítók képviselőjét — a Szent Sztaniszláv érdemrend Ili. fokozatával tüntették ki, mivel 900 rubel értékű kiállítási tárgyat ajánlott fel a szegény és beteg orosz gyermekek javára.( 138) Georg Vogt, a sèvres-i porcelángyár igazgatója a francia kormány megbízásából sorra látogatta mindazokat az európai kerámiai gyárakat, 57 Lkom
