Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)

A Fischer-utódok és a részvénytársaságok kora 1876-tól 1920-ig

amelyek a párizsi világkiállításon magas kitüntetésben részesültek. Pécsről Herendre utazott, ahol két napot töltött. Budapestre érkezve, elutazása előtt meleghangú elismerő levelet írt magyar kollégájának. A levelet korántsem tekinthetjük udvariassági levélnek, hanem egy éleslátású, európai hírű szakember jóindulatú tanácsának.(139)

Bámulatos, hogy ez az idegenből jött szakember milyen pontosan bele tudta élni magát Herend helyzetébe, felismerte nehézségeit, s meglátta a követendő utat, amit lényegileg Fischer a miniszterhez benyújtott kérvénye is tartalmazott.! 140)

Herend új modorban készített tárgyait ismételten megcsillogtatta az 1904. évi Saint Louis-i világkiállításon. Az amerikai közvélemény Herend alkotásait őszinte elismeréssel fogadta és a jury aranyéremmel honorálta.(141)

Itthon is az elismerés hangján írtak Herend új. modern művészi törekvéseiről. Az 1900-as évek elején a közvetlen Karácsony előtt rendezett iparművészeti kiállításról megjelent cikkek főleg Herend színeinek változatosságát. a disztingvált és amellett gazdag színskáláját, a grand-feu mázú vázáinak változatos sorozatát emelték ki. ..Van köztük múzeumba való néhány kabinet darab”. ..Bátran sorakozhatnak a dán, francia és szász termékek mellé." E sorokat találjuk a Magyar Iparművészeti lapok karácsonyi számában. A kereskedelemügyi miniszter 1903-ban a karácsonyi kiállítás alkalmából a zsűri javaslatára iparművészeti állami érmével tüntette ki Farkasházy Jenőt. ,.A nemes mázaknak porcelánedényekre való művészi hatású alkalmazásáért.”( 142)

A világsikerek a külső szemlélőben azt a benyomást kelthetik, hogy Herend régi fényét és hírnevét szerezte vissza. Igaz, Farkasházy sokat adott a gyár hírnevére, s addig futotta is tehetségéből és szervezői készségéből, míg egy-két sikerült remeket készített. Az sem kétséges, hogy fáradságot nem kímélve, a világkiállítási részvételével Herend hírnevét külföldön megújította. A kiállítási termékekért kapott elismerő sajtóvisszhang, aranyérmek híven tükrözik Herend alkotásainak az újszerűséggel párosult szépségét.

De a munka szürke hétköznapjai alatt az időnként fellobbant művészi ambícióján kívül semmi érdemlegeset nem tudott felmutatni. Sokoldalú, bohém művész volt, aki gyakran hónapokig a gyárnak környékére se nézett, hanem Pesten, Bécsben és Párizsban vidáman töltötte napjait. A távolléte alatt gazdátlanul hagyott gyár napról napra hanyatlott. A komoly állami szubvenciót, 12 évi adómentességet élvező gyár arra kényszerült, hogy állandó pénzzavarai közepette újabb és újabb kölcsönökhöz folyamodjon. A gépi berendezés jelentős részét eladta, mintegy 40 ezer forint értékben.( 143) 1897. július 1-től évi 4000 forint állami támogatással(144) elsőként szervezte meg a tanoncképzést a Dunántúlon.(145) A siker mögött itt is hamar mutatkozik az árnyoldal. A néhány alkalmazott és az oktatásban részt vevő tanulók száma minimális volt. csekély fizetéssel: első évben heti 50 krajcár, ami évenként 50 krajcárral növekedett. Az ötödik évben félsegédi fizetést kaptak, 4 forintot. A munkások keresete is nagyon gyenge volt: heti 8 forint, amelyet nem lehet a korabeli magyarországi gazdasági állapotok rovására írni. Külföldön e korban jól képzett porcelángyári munkás heti keresete 25—30 forint között mozgott. Ezzel magyarázható, hogy a gyár létszáma nagy- 58 arányúan csökkent a századforduló táján 20 főre, majd később 10—12