Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)
A gyár fénykora 1851-től 1873-ig
modorban készített váza dús plasztikai mintái és aranyozott guirlandjai a korabeli ízlést különösen kihangsúlyozzák. A kínai gyermek hallal a múlt század hatvanas éveiből származó figura. Készítőjében Herenden letelepedett idegen mester munkáját feltételezzük, mert csak kínai előképeket használ, munkáján nyoma sincs a magyar környezet hatásának. Minden valószínűség szerint e mester is Herend „vándormadarai” közé tartozott, mert a későbbi időkben nyoma veszett hasonló figurális tevékenységének. A kínai gyermekfigura a nála nagyobb halat átölelve a függőlegesen elhelyezett hal formalehetőségéhez igazodik. Felépítése, anatómiai megmintázása naturalisztikus megfigyeléseket feltételez. A gyermek arca kevésbé kifejező. Fején téglaszínű fejfedőt visel, sárga kimonója különböző színű, pöttyözéssel tűzdelt. A ruha ujja visszahajtójával együtt kék színű. A tengerzöld hal szeme és szájrésze túlzottan kihangsúlyozott. A tengert a talpazat zöldeskék, purpuros árnyalattal imitálja. Az említett kor remekművei közé tartoznak az 50 cm magas japán, kínai stílusban készült, gyönyörű zománcfestékkel vagy zöld kobaltmázzal bevont díszvázák. Ugyancsak e kor magas felkészültségét igazolja a bécsi alsó-ausztriai múzeumban 1873 óta őrzött váza. Piedesztálja egy darabból készült, négy sarkán oroszlánok állnak, amelyek szájukban szintén egy darab porcelánból készült forgó láncot tartanak. A váza maga charnier körül forgó fogantyúval van ellátva. Kétfalú, a belső festett, a külső pedig áttört. A fogót a természetimen utánzott magyar korona képezi. A sévres-i hatás érvényesül az 1861-ben készült kétrészes gyümölcsös állvány mintájánál. Mind az állvány, mind a tányérok szélei hullámosak, gazdag mintasorokkal. Az egyes mintasorokat aranycsíkok választják el egymástól. Aranyszegélyes medaillonok szakítják meg a dús, gazdag dekorú empire stílű peremmintát. Az állvány belső részét elszórt búzavirágok és apró rózsás gallyak töltik ki. A gyümölcstartó felső részéből emelkedik ki a csavarra járó domborművű karikafogantyú.(86) Az 50-es és 60-as években gyártott meisseni hatású termékek formában és dekorban követik a már korábban e stílusban gyártott étkészleteket és plasztikai díszítési módokat. Érdekes szép példánya e korszaknak a cári udvar részére készített Meissen-modorú szamovár, amelynek mása a herendi múzeum birtokában van. A fogantyúként alkalmazott női plasztikai figurák s a középen elhelyezett hal mozgalmassá és érdekessé teszik az aránylag egyszerű formát. Herend e termékeivel a kor ízlését és porcelánvágyát a legmagasabb szinten oldotta meg, amellyel nemcsak a herendi gyár, hanem a magyar porcelánipar számára is világszerte elismert nevet szerzett. Állandóan az újat, az eddig még ki nem fejezettet akarták megvalósítani. Nem ismertek technikailag megoldhatatlant, művészileg kivihetetlent. Az újonnan talált technikának mindig új formát, új megoldást adtak. Úttörő művészetük abban rejlett, hogy a díszítő elemeknek mindig újabb és újabb variációit hozták létre, s dekoratív kifejezési módjuk soha nem ismétlődött. Egy percet sem hagytak ki a tűz, az anyag és a festék adta lehetőségek messzemenő kihasználásában.(87) Utánzott, ugyanakkor mégis a herendi festők ecsetvonásain és alkotó fantáziáján át ízig-vérig herendi maradt. Mintái között elsőrendű a kínai előkép, de a festett, színpompás virágai között gyakoriak a honi virágok, Bakony erdeinek és rétjeinek madarai, Herend virágos kertjeinek lepkéi. 37
