Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)

A gyár fénykora 1851-től 1873-ig

Herend átvesz, de alkot is, utánoz és mégis újat ad. Idegen világban járnak képzetei, de újra és újra hazatérnek.

„A legegyszerűbb virág utánzását sem lehet szolgai másolásnak tekinteni — írja Diebitsch professzor Herendről —, mindegyiknek van bizonyos sajátossága és mindegyik magán hordja a herendi művészek — egykori parasztfiúk — naiv báját.”(88)

Az ismertetett tárgyak csupán rövid keresztmetszetet nyújtanak a gyár sokirányú alkotómunkájáról. Kiegészítésül szolgáljon minden alkotás nyilvános bírálójának, az újabb világkiállítások visszhangjának véleménye. Az 1862-i londoni világkiállítás Herend jóhírnevét ismételten öregbítette. A Luzerner Neueste Nachrichten híradása szerint Herend vékony kínai „Seladon” porcelán utánzataiból készült 1 m átmérőjű tálat küldött, amely ekkor a világon a legnagyobb porcelántárgy volt. A tál — a már ismertetett jelenetet — Mária Teréziát kisfiával a karján és a magyar nemeseket ábrázolja.(89) A nagy kerek tál nemcsak a gyár vitathatatlan magas technikai felkészültségére, hanem Fischer politikai magatartására is fényt vet. A közismert „Vitám et Sanguinem” jelenet ábrázolása a kiegyezés előestéjén nem a véletlen játéka. Amidőn az ország lakosságának jelentős része passzivitást vállalt a Habsburg rendszerrel szemben, ugyanakkor a kiegyezést támogatók magatartását — így Fischer Mórét is — a „Vitám et Sanguinem” szimbolizálja. Vajon mi késztette a szabadságharc idején derekasan helytálló Fischert politikai magatartásának megváltoztatására? Vajon mit tartogathat politikai stabilizáció esetén a vonattal immár fél nap alatt elérhető Bécs? Hírnév, rangemelkedés lehetősége? A későbbi események adnak erre feleletet.

38