Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)

A gyár fénykora 1851-től 1873-ig

tüntetéssel illesztém és büszkén mutattam arra. Ezen siker által felbátorítva, számos műértő sürgetésére, s az 1855-iki párisi kiállítás alkalmával tartott banketten több müférfiaknak — mint Roy M. stb., adott szavamhoz képest, hogy jövőre ne a szerény „vieux sèvre után” vagy „vieux saxe után” megjelölést használjam, hanem hogy eredeti „herendi” névvel jelöljem meg terményeimet: tényleg már évek óta művelem is az önálló herendi stiulust s azt következetesen meg is tartom. Azt hiszem tehát, hogy ha valamely genre utánzása korholást érdemel, akkor én pl. a régi stylushoz indirecte általam visszavezetett meisseni gyártmányokat joggal a „herendi imitalói” gyanánt jelölhetem meg.”

Fischer fenti szavaihoz csatlakozunk e korszakból származó alkotásainak ismertetésével, amelyek valóban új stílusról, a porcelánművészet renaissance korszakáról tanúskodnak. A sok-sok hatás, a messzeföldről jött, már-már a feledés homályából megmentett minták, a sajtó, a müértő kritika, a kiállítási visszhang, a porcelánkedvelők ösztönzésének együttes hatása alatt fejlődött nap-nap után Fischer és a gyári korongosok, festők alkotó fantáziájával ez a különleges, néha eklektikus benyomást keltő, kedves, egyéni herendi stílus.

A meisseni és sévres-i hatás mellett az ötvenes évektől jobbára a távolkeleti stílus dominál Herend művészetében. Sőt a hatvanas években már a magyar paraszti életképek is megjelentek, mint az 1862-ben készült, a falusi életből merített kávéskészlet. Egy-két kisplasztikái alkotás is született e korban, mint a kínai nagy hal, vagy az ülő török nő és férfi. Kétségtelen, hogy e kor művészi színvonalának legértékesebb emlékei, a kínai hatás alatt, különös gonddal, ezernyi ötlettel és variációval készített, bizarr formájú, harmonikus színezésű vázák és szervizek. Nagyon nehéz a sok szépből a legszebbet kiválasztani! Mindegyiknél található valami vonzó, valami különleges, s gyakran úgy érezzük, hogy az ötletnek nincs is határa. Az egyik az alakok bájával, mozdulatainak — ha egyszerű ecsetvonásokkal festettek is — mondanivalójával, a másik a természetből merített művészi átéléssel festett, ötletesen elhelyezett stilizált virágaival, megint egy másik soha nem hivalkodó, gazdag aranyozásával kápráztat el, és ad minden időkre ünnepélyes hangulatot.

A kínai porcelán időálló szépségét örökítették meg a XIX. század közepétől készült kínai hatású herendi tárgyak, s e szép sor kezdetét a már említett Viktória-minta, majd a Ming, Gödöllő és Esterházy képviselik.

A gazdag arany guirlanddal övezett figurális Ming-minta a XIX. század közepén keletkezett. A minta főalakja az ülő nő, tányérokon és teáskészleteken kínai enteriőrben, központi helyet foglal el a kínai minták jellegzetes színezésével. Előtte kínai férfi alakok. A motívum festése email technikával történt, a peremen mindenütt dús ornamentikájú arany guirland fut körül. E dekor teljességében bontakozik ki a debreceni Déri Múzeum 1868-ból származó tányérján. Pereme méhsejtszerű és ovális áttörésekkel van kiképezve, türkiszkék mázzal, arany kontúrokkal szegélyezve. A tányér hajtásánál finom vörös vonalú kontúrozással aranyozott keleti indadísz.(82)

A minta keletkezéséhez tartozik — a szájhagyomány szerint —, hogy a szárd királyi udvarnak volt ezzel a mintával egy hiányos készlete, amelyet évek hosszú során egy európai gyár sem tudott kiegészíteni. A királyság 34 nagykövete, Revei gróf, a királytól azt az utasítást kapta, hogy egészít-