Sikota Győző: Herendi porcelán (Budapest, 1970)
A gyáralapítás előzményei
porcelángyártás elindítására, nemcsak álmait foszlatják szét, hanem még a kőedénygyártásból is elűzik. 1802-ben Mazaviczky Ádám pesti porcelánmanufaktúra alapítása iránti kérelmét a Helytartótanács „tőkehiány” miatt elutasítja. Még szembetűnőbb, hogy gróf Batthyány Tivadar XVIII. század végén alapított porcelánműhelyének 300 darabját apróra töreti a bécsi udvar: „Hadd virágozzék békében a bécsi császári porcelángyár”. Még örülhetett, hogy csak udvari dorgálással megúszta. Ilyen eszközökkel törik le a magyar kerámikusok vágyait, s ostoba rövidlátásukkal megakadályozzák, hogy az európaival egyidőben megszülessen a magyar porcelánipar, s elfoglalja a világ kerámiaművészeti életében korábbi hagyományaihoz méltó helyét. E sorvasztó közönyben tör utat a nemzeti függetlenséget, feudális kiváltságok felszámolását, polgári átalakulást hirdető reformkor, melynek kimagasló kezdeményezői, Széchenyi és Kossuth fáradságot nem kímélve — bár néha külön utakon haladva — a magyar ipar fejlesztése érdekében, hol tanácsaikkal, hol kiváló szakértelmükkel, szervezőkészségükkel járnak az élen. Nevükhöz, reformkori tevékenységükhöz fűződik a magyar porcelánipar megalapozása és elindítása is. Széchenyit angliai utazásának tapasztalatai arra ösztönözték, hogy Magyarország elmaradott állapotán főúri társainak megnyerésével segítsen. Baráti köréhez tartozott Breczenheim Ferdinand is, akinek ez idő tájt regéczi uradalma Kövecs nevű pagonyában porcelán készítésére alkalmas kaolinbányára bukkantak. Ismerve az osztrák törekvéseket, arra gondolhatnánk, hogy a magyar ipar számára ez a természeti kincs is kiaknázatlan marad, hiszen a bécsi porcelángyár már régóta Magyaroszágról szerezte be nyersanyagául 1) Nem így történt! Széchenyi eszméi magával ragadták osztálykorlátait átlépni tudó, s egyéni érdekein túl nemzeti célokért lelkesedő főúri társait. Már a levegőben volt az alkotás, a tespedésből való megmozdulás, Ausztria akarata, és érdekei ellenére is. Széchenyi hatására és ösztönzésére Breczenheim herceg nemcsak egyéni hasznát és jövedelmező tőkebefektetését nézte, de a kor szellemét követve felismerte, hogy e kínálkozó alkalommal reá vár a kerámia területén az a nagy kulturális feladat, hogy Bécs tiltó parancsa ellenére elindítsa a porcelán gyártását. így minden előzetes kérelem nélkül indult el a porcelán gyártása, bár vállalkozása felett állandóan ott lebegett a veszély, hogy Bécs tudomást szerez róla és éppúgy lesújt rá, mint Batthyányéra. 1827-ben a gyár megkezdte termelését. A Telkibányán felszálló füstgomolyag nemcsak egy gyár létesítését hirdette, hanem a magyar porcelángyártásnak megalapítását és megindítását, Bécs gyáralapítást tiltó rendeletének merész áttörését. íme így teljesedik Széchenyi elgondolása, és így lesz a reformkor nagyszerű alkotásainak egyik határköve és porcelánművészetünk elindítója — ha késve is — a telkibányai porcelángyár. Ez a határainkon túlterjedő —joggal állíthatjuk — európai siker akkor játszódik le, amikor a Bakony-hegység közlekedéstől távoleső falujában második porcelángyárunk alapjait rakják le. Ez is reformkorunk kibontakozásának időpontjában születik, s míg Telkibánya fejlődését Széchenyi támogatja és inspirálja, addig Herend Kossuth állandó és hathatós segítségét élvezi. Közismert Széchenyi—Kossuth-ellentét mutatkozik meg a két gyár további fejlődésében, s Kossuth egyoldalú herendi támogatása is ezzel magyarázható.(12)
