Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
II. A tógazdaság okszerű gyakorlata
84 A TÓGAZDASÁG OKSZERŰ GYAKORLATA. jón, sok kis terjedelmű tavat kell alkotnunk, mert csak ilyeneket lehet kellő módon duzzasztani; ekkor azután több tóra osztjuk fel az áthelyezéseket, a melyek a mintaszerű helyeken (18. kép) egy tóra esnek. 2. Ha a tófenék megbolygatásához keli nyúlnunk, mindenekelőtt leszedjük a termőréteget s azt a legmélyebb pontra (9. kép a. hordjuk; csak ezután ássuk ki a meredeket (9. kép b.) felhasználván a kapott földet a gátakra. A midőn a meder ki van ásva, a legmélyebb pontra felgyűjtött termőföldet a fenéken kiterítjük, lehengereljük s fűmaggal bevetjük. így lépcsőzetes tósorozatot kapunk, hasonlót ahhoz a sémához, a melyet az 3-ik kép 132. lap- ábrázol. Mind a két mód beruházás szerint költséges ugyan; de kifizeti magát. Nagy haszna az, hogy itt csakugyan száraz kézzel gazdálkodhatunk, a mennyiben az átbocsátó rendszert (60. 1.) teljesen kifejthetjük. A halnak a területhez való aránya rendszerint valamivel kisebb s helyről-helyre tapasztalatilag megállapítandó. A\ áradásról. Valahol csak élő vízereket, patakokat stb. használunk a tógazdaságok táplálására, kisebb-nagyobb mértékben ki vagyunk téve az áradásoknak is, tehát a víz oly fölöslegének, a melynek vagy levezetéséről, vagy, ha ez a tógazdaság kikerülésével nem lehetséges, romboló hatásának csökkentéséről kell gondoskodnunk. Legjobb a helyzet, ha a fölös vizek a gazdaság mellett (12. kép /.) kivezethetők, a mi azonban csak ritkán sikerül. A veszedelem az oldalra való terelésnél
