Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
II. A tógazdaság okszerű gyakorlata
A TÓGAZDASÁG OKSZERŰ GYARORLATA. A tógazdaság különböző viszonyok között. Noha kétségtelen dolog, hogy magyar földön nem egy hely akad, melynek föltételei megfelelnek az imént tárgyalt gazdaság föltételeinek: az is bizonyos, hogy több az olyan hely, a mely azokat nem egyesíti s a hol némely akadályt kell elhárítanunk. De az is bizonyos, hogy azok az elvek, a melyeket a természetes rétség tüneményeiből levezettünk s gazdasági keretbe foglalva világossá tenni iparkodtunk, alapjában véve kalauzul szolgálnak a változó viszonyok között is; mert hiszen az elvnek változatlannak kell maradnia s csak arról van tulajdonképen szó, hogy változó viszonyok között is alkalmazzuk, így tehát csak bizonyos tapasztalatok alkalmazása s a gyakorlatban bizonyos leleményesség kifejtése a feladat. A s^éts^órt tógazdaság. A talaj és a víz viszonyai igen sok helyen olyanok, hogy egy tagban összefüggő tógazdaságot nem rendezhetünk be. Itt a befektetés mindig tetemesebb, mert az egyes gátak nem közösek, mint az egy tagban levő gazdaságban, hanem minden egyes tó — jobb esetben több tó — külön-külön építkezést kíván. A kezelést az is megnehezíti, hogy az áthelyezéseknél az ivadékot tóról-tóra nagyobb távolságra kell szállítanunk, a mire már bizonyos szerkezetű szállító-edényre van szükségünk, a miről majd egy külön szakasz fog szólni. Az ilyen szétszórt gazdaságban a felügyelet is meg van
