Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
II. A tógazdaság okszerű gyakorlata
A FiaSítás akadályairól. 67 tó s e nvüzsgés folyton növekedik; a 8—10-dik napon már mindennek ki kell kelve lenni. Naponként kimerítünk néhány porontyot egy pohárba s közönséges nagyítóval nézzük, vájjon a táplálózacskót 8. kép elvesztette-e már? Mihelyt elvesztette. nyomban azon kell lennünk, hogy az első növendéktóba 18. kép n< áthelyezzük. Ha azonban az időjárás egyenletesen jó volt és megfigyelhettük az ivadék első megjelenését, akkor a megjelenéstől számítva ötödik napon vizsgálat nélkül is bizton hozzáláthatunk a növendék tóba való áthelyezéshez, mely a halporontyok érzékeny voltánál fogva, nagy gondosságot követel. A~ akadályokról. De mielőtt az áthelyezés műveletével megismerkednénk, jó lesz ha azokra az akadályokra is gondolunk, a melyek útjába állhatnak annak, hogy a hasítás mindjárt első versenyt sikerüljön s így annak megismétlését is szükségessé tehetik; a mire különben időnk is van, mert junius közepéig sem vagyunk még megkésve. Egyike a legnagyobb bajoknak az, ha az ívó tó vizében harmad- vagy negyednapon barnás megzavarodás mutatkozik, mi annak a jele, hogy nagyobb mennyiségű talajsavakkal- van dolgunk; ekkor a halak nem ívnak. A talajsavak tulajdonképen a növények felbomlása révén keletkeznek s úgy jutnak a vízbe. Illyenkor gyorsan más helyet kell kikeresnünk, a melyen ilyen korhadásba menő füvek nincsenek s ott kell a hasítást végeznünk. De azért a talajsavas ívó tó sincsen elveszve, mert 5*
