Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

II. A tógazdaság okszerű gyakorlata

o8

A TÓGAZDASÁG OKSZERŰ GYAKORLATA.

ha a következő ősszel jól kitisztítjuk és oltatlan mészszel — ritkásan, dió nagyságú darabokkal —- behintjük, evvel lekötjük a savakat s a tó használhatóvá válik.

Ha a víz tiszta marad, mérséklete is kedvező s a halak nem akarnak ívni: akkor rendszerint a halban van a baj s ekkor más párt kell beereszteni.

első áthelyezés. A mint tudjuk, ez akkor következik be, a midőn az ivadék elvesztette a táplálózacskót s így táplálékra kezd szorulni. Az első áthelyezésnél nemcsak gondosságra, hanem önmagunk fegyelmezésére is van szükség, azért, mert a legnagyobb hiba, ha több halat helyesünk át, mint a mennyit a terület táplálni bír. Már pedig a legtöbb — kivált kezdő — haltenyésztőt megszállja a jószívűség — önzés is lehet — s ez reáviszi arra, hogy az ívó tóban kikelt egész ivadékot áthelyezi az első növendék tóba; legtöbbje azt mondja: sajnálom. Ám ez szakasztott olyan balgatagság, mint az, mikor a gazda ioo darab marhát bocsát arra a legelőre, a mely csak io-nek adhat kellő mennyi, ségű táplálékot.

Ilyen aránytalanságok okozzák legtöbbször, hogy a várt eredmény kimarad.

Az első áthelyezés becslés alapján jár s nem baj, ha néhány száz porontytyal több jön is az új tóba. Egy számig pontos eljárás már a porontyok kicsiségénél fogva is igen bajos; s eleintén a hozzávető becslés is nehéz; itt csak gyakorlás segíthet.*

* Hogy mit tesz a hosszú gyakorlás, azt Dubicsnál láttam. Egy pohárba sok porontyot merítve, azt kérdeztem : mennyi lehet ; az öreg