Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

I. Bevezető rész

bevezető rész.

továbbá azok, a melyek ásványos természet mellett még más tulajdonságnak, például hévizek is s a melyek, ha itt-ott be is fogadják a halat, mint például Buda, Balaton-Hévíz, Görömböly-Tapolcza és mások, azt el is törpítik. Ki vannak továbbá zárva bizonyos felsőbb folyások még akkor is, ha már a haltenyészet szintájába esnek, de például tiszta gránitból erednek; úgy azok a gyülevész vizek is, a melyek gránit területeken találhatók.*

A Balaton dicséretes kivételt alkot, a mennyiben vize legalább egy pontján kellőképen meg van vizsgálva ** s így Weith vizsgálataival összehasonlítható.

Weith vizsgálatainak meglehetősen bebizonyított eredménye, hogy csak olyan víz lehet halas, a'mely kellő mennyiségű szénsavas meszet, a szó tágasabb értelmében karbonátokat tartalmaz, minélfogva tehát a vizek szénsavas magnézia tartalma is a haltermő tulajdonságok közé sorozandó. Ez az utóbbi alkatrész, mely a svájczi vizekben alárendelt, a Balatonban igen tetemes s a viszony a következő:

100,000 súlyrész vízben van:

Szénsavas mész: a Balatonban 9.81; a Zürichi tóban 9.80.

Szénsavas magnézia: a Balatonban 14.4c; ; a Zürichi tóban 2.10.

A karbonátok, különösen a szénsavas mész jelenlétének szüksége abban rejlik, hogy nélkülök a hal nem fej* Lásd a pisztráng tenyésztéséről szóló fejezetben a Kárpát vizeire vonatkozó jegyzetet.

** Szilasi Jakab : «A Balaton víz chemiai elemzése.» 1885.

?6