Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

I. Bevezető rész

A HALASVÍZRŐL.

lesztheti ki csontvázát. Beléjátszik a vizek haltermő tulajdonságába a növényélet során az oxigén kérdése is, mely a lélekzésre nézve fontos s különösen az ikra kifejlődésére is hatással van. A vízinövény t. i. felbontja a vízben oldva levő szénsavat, a szenet szervezetének fejlesztésére fordítja, az oxigént pedig a víznek adja át, a melyből azután az állati szervezet lélekzik. Innen van, hogy az ívó hal az ikra lerakása végett különösen a növényzetet keresi; mert az itt bőven fejlődő oxigén az ikra és a belőle fejlődő parányi hal életét előmozdítja és fenntartja. Természetes, hogy magát az ívó halat is ugyanez viszi a növényzethez.

Evvel egy új elemet nyertünk a rétség haltermő tulajdonságának megokolásához, mert látjuk, hogy az elöntött rétség —- a medrekkel szemben — növénytermő, tehát az imént kifejtett chemiai kölcsönösség szempontjából a halnak kedvező, s láttuk, hogy felmelegedésével és táplálékával is döntő hatással van a halra, különösen a hal ivadékára.

E fontos viszonynak a magyar halasvizekre való alkalmazásáról természetesen le kell mondanunk, mert vizeinknek gazdasági tekintetből való megvizsgálása ma még igazán «a jövő feladata».

De van egy közvetett mód, a mely szerint haltenyésztési czélra tájékozódhatunk.

Ezt a tájékozást a halasvizek halfajainak ismeretéből meríthetjük; tehát a halak természethistóriája, nevezetesen az egyes fajok elterjedéséről szóló része pótolja egyelőre azt, a mit a chemiának kellene tüzetesebben és élettanilag mélyebben is meghatározni; úgy értve

37