Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

I. Bevezető rész

A2 okszerű RendSzEr alkalmazása.

végre reájött arra is, hogy a természetben a táplálék felúj ul ás a föképen a vétségen történik, akként, hogy a területek majd víz Aá kerülnek, majd ismét sgäragon /ékítsenek ; legvégül tapasztalta, hogy a haltáplálék keletkezése és felújulása a felső földréteg minőségétől függ s minél termékenyebb ej mezőgazdasági szempontból, annál jobb a halnak is.

Mindezek belátására rendkívül átható ész és igen finom észlelő tehetség kellett, a mi DuBics-nál tagadhatatlanul meg is van.

Igen természetes, hogy a tapasztalások illetőleg jelenségek sorozatának számos részlete van, a melyeknek fejtegetésébe itt nem bocsátkozhatunk, a melyek részben igen szövevényesek is. De ezek e kis mű számára azért nem fognak elveszni, mert a gyakorlat leírásánál soruk kerül. A könyv e részének természetéhez képest itt csak az alapelvek megállapításáról lehet szó, a melyek az előzőkből már ki is domborodtak.

A legpontosabb és legszigorúbb tudományos vizsgálat is kénytelen bevallani, hogy Du bics tapasztalatai és levezetései élettanilag helyesek, a minthogy ezt a gyakorlati téren elért fényes eredmény igazolja is.

A\ okszerű rendszer alkalmazása. Forduljunk immár Du bics tapasztalatainak alkalmazott részéhez.

O abban állapodott meg, hogy a tőponty a legalkalmasabb ; hogy réttermészetű tósorozatokat kell teremteni akként, hogy a víz teljesen a gazda hatalmában legyen; hogy tehát a vizet tetszés szerint felduzzaszthassa, lebocsáthassa, s így a területet víz alatt vagy szá-