Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

I. Bevezető rész

BEVEZETŐ RÉSZ.

razon tarthassa : evvel elérte a^t, hogy a tóterület tápláló erejét felújíthatta.

Továbbá abban állapodott meg, hogy egy-egy tóba csak egyívásű, vagyis egykorú s egyforma nagyságú halat bocsát be, nehogy az erősebb a gyengébbet a tápláléktól elüsse: evvel elérte a~t, hogy a növekedést sgámbavehette s meghatározhatta a halak száma és a terület nagysága közötti viszonyt.

A hal és terület közötti helyes viszonyból, legvégül is, kikapta azt, hogy egy adott területet hány és milyen terjedelmű réti tóvá kell alakítania, hogy azon bizonyos számú és súlyú hal nevelhető legyen.

Lássuk most a telepnek alaptervezetét.

n

Dubics-tele a tő pontyra alapított tógazdaság egymásutánja átmetszetben ; v. vízbeömlés ; a. fiasító ; b. első növendék tó ; c második növendék tó ; d. nyújtó ; c. lehalászó tó ; f. telelő tó ; g. eladó halak tartó tava.

Igen természetes, hogy olyan rendes-lépcsőzetes berendezés, mint a minőt ^-dik képünk ábrázol, csak a legritkább esetekben lehetséges; azért ezt nem is úgy kell felfogni, mintha ez volna az egyedül helyes, hanem úgy, hogy a dolog elvi oldalát így lehet legjobban megmagyarázni. Az elvi oldalt teljesen átértve, a helyi viszonyokhoz való alkalmazás könnyű feladat.

Legfelül áll a vízbeömlés, mely a fiasító tóba szakad (a) ; a midőn az ivadék kikelt s a táplálózacskót felemésztette, akkor az első növendéktóba (b) annyit