Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

I. Bevezető rész

AZ OKSZERŰSÉG ALAPJA.

29

mezőgazdasággal, különösen a takarmánytermesztéssel és kaszálórét-miveléssel is, a mint ezt a maga helyén látni fogjuk.

Hogy ennek a dolognak alapelemét teljesen átérthessük, csak egy pillantást kell vetnünk a 3-dik képre, (2t-dik lap). Dubics rendszerének kiinduló pontja az, hogy a gátakkal el rekesztett, vagy egyáltalában szabályozási műveletek révén veszendőbe ment haltermő területet (3-dik kép a, a) ne csak visszaszerezze, hanem a víznek felduzzasztásával vízerek, patakok mentén is megteremtse; sőt a hó- és esővízzel való helyes takarékoskodás segítségével, tehát ú. n. gyülevész vizekkel is kiteremtse; a mi valóban lehetséges is.

Tudtom szerint Dubics régibb időben sokféleképen vállalkozott és a régi, ú. n. HoRÁK-rendszer alapján gazdálkodott. Ez utóbbi rendszer arra a hibás föltevésre volt alapítva, hogy a halnak sok és mély vízre van szüksége — közbevetem, hogy ez a felfogás nálunk még ma is meg van gyökeresedve — ; de mindnyájunk nagy mestere és oktatója, a tapasztalás, untalan csak azt bizonyította, hogy a Horák-féle tógazdaságok új korukban igenis hajtottak ugyan hasznot, idővel azonban fokozatosan aláhanyátlőttük: a halállomány elcsenevészedett, irtó betegségek — köztük a penészkórság — kezdtek uralkodni, a halnak minden ellensége tanyát ütött a tavakban s mindezek a bajok nőttön nőve, elvégre is tönkrejuttatták az egész gazdaságot. Dubics mindezeken átesett és maga is tönkrejutott; de nem esett kétségbe, hanem Pozsony táján egy területet bérelt, melyet a Dunától egy gát válasz