Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
I. Bevezető rész
24 BEVEZETŐ RÉSZ. A licitesükének oka. Forduljunk immáron a mai halszűk állapot okainak megvilágításához, a mi az elmondottak után már könnyű feladat. A mint már érintve is volt, napjaink gazdasági áramlata eke alá fogható területek szerzésére törekszik, ezeket úgy a folyóvizek, mint a tóságok körül is az ősi ártereken keresi és sokszorosan meg is találja; másfelől a közlekedés mindinkább a vizeken is keresi útvonalait és sokszorosan találkozik az előbbinek irányzatával. A folyók mentén új területek megnyerése úgy történik, hogy az ősi ártért a folyó medrétől gátakkal zárják el; továbbá a folyó kanyarulatait átmetszésekkel összekötik s elzárják, úgy, hogy ezek előbb holtágakká válnak, utóbb kiszáradnak; a tóságoknál azon vannak, hogy a vizet vagy teljesen lecsapolhassák, vagy legalább a rendes vízszínt tetemesen alábbszállítsák, hogy így a tó ősi árterének egy része semmi körülmények között se kerülhessen többé víz alá. E műveletek összeségének neve «vízszabályozás» s legott hozzá tehetjük azt is: «a halra való minden tekintet nélkül». A /miseikének élettani megokolása. A folyóvizet véve, a viszonyok a halszűkére való tekintetből immár így alakulnak: Ha a 3-ik képen kivehető helyzetet avval vetjük egybe, a melyet a második kép ábrázol s nem feledkezünk meg az utóbbihoz kötött élettani megokolásról, úgy akár el is hagyhatjuk a bővebb fejtegetést, mert a viszony valóban egészen világos.
