Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

I. Bevezető rész

A HALBŐSÉG ÉLETTANI OKA.

fokozatosan növekedik, bizonyos színvonalat elérve bizonyos ideig változatlanul megmarad, végre fokozatosan apad. A míg tehát a víz rendes állapotot érne, mindig bizonyos idő telik el, mely hetekre, néha hónapokra is kiterjed.

A dolog, tekintettel erre az időre, immár így alakul:

Az áradáson, illetőleg rétségen tavaszkor ívó halak — különösen pontvfélék — ikrájának megérése, tehát az ivadék kikelése átlag véve 6—8 nap alatt következik be s a kikelt ivadék 4—5 nap rmllva már felemésztette az ikrából származó táplálózacskó tartalmát és rendes táplálékra szorul, mely a rét vizében termő apró szervezetekből áll. A rendes táplálkozás tehát a réten, a hol az ivadék a nagyobbak versenyétől különben is legjobban van megvédve, heteken át folyik; az ivadék megerősödik s így kerül az apadás során a mederbe, hol megerősödötten jobban állja meg az élet versenyében helyét, mint megállhatná akkor, ha kikelése magában a mederben történnék. Kedvező körülmények között, például a rétségen termett ponty ivadék a víz elapadásáig 5 cm. nagyságot is elérhet, ha az áradás idejét átlag 4 hétre tesszük.

A magyar halasvizek históriailag is nevezetes halbőségének ez az alapja és természetes, élettani alapon nyugovó magyarázata, a mely világos felelet arra a kérdésre: «milyen állapotban voltak halasvizeink a halbőség idejében?» Ezenkívül a halbőségre való tekintetből a felállított négy főpont is meg van okolva,