Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
I. Bevezető rész
22 BEVEZETŐ RÉSZ. bogárságnak*, élete kötve van, mely kifejlődésének egyik vagy másik fokán haltáplálék is. A legfontosabb azonban a halivadék legfőbb táplálékának fejlődése, mely csak az áradásos szélvizekben érheti el azt az egymásutánt és tömegességet, a mely a halivadék nagy számának megfelel; ezt a legfőbb táplálékot alsóbbrendű, igen apró rákféle állatkák szolgáltatják, a melyekről a legpontosabb kutatás kimutatta, hogy éppen azokon a területeken fejlődnek legtömegesebben, a melyek ártért alkotva, csak áradáskor kerülnek sekély, gyorsan átmelegedő víz alá. Ezek azok az élettani főokok, a melyeknél fogva az áradás a halra és szaporodására döntő hatással van s így a halbőség keletkezésére és megmaradására a legfőbb tényező. Vizeink érintetlen, ősi állapotában a rendes és szabad áradás így alkotta meg folyóvizek mentén, tóságok területén a rétséget, t. i. az év bizonyos szakában víz alá kerülő térséget, sajátos növevényeivel és állataival s nem is a folyó vagy tó rendes medre, hanem e\ a rétség volt a tulajdonképem haltermő. Ezek után még egy viszonyt kell érintenünk, mely megvilágítja azt az okot, a melynél fogva a réten termett hal az áradás elapadása után a rendes vízmedrekben is megtartotta az arányos bőséget. A vizek rendes áradása három mozzanattal jár, u. m. * Insecta ; gondolom, hogy jobb a «rovar»-nál, melyet Bugáték a «rovott baromból» vontak össze. A magyarember «bogár» alatt nemcsak a coleopteront érti, hanem általánosabb értelemben az insectumot : cserebogár, seiyembogár (pille), őszibogár (Oecanthus) stb.
