Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)
Beköszöntő
BEKÖSZÖNTŐ. A koszorút nyerő munka és a tenyésztési kisérletek a kifejtett okoknál fogva a magyar halas gazdaságot nem birták virágzásra fakasztani; de nemcsak azért, mert a mesterségest tűzték ki elvük hanem legfőképen azért, mert a magyar gazdaság egész iránya is más volt s hatalmasan lüktetett. A földmivelés kiterjesztésére területeket nyerni, a gabona — főképen a búza — termesztésére a fősúlyt fektetni, ez volt a főirányzat, mely sokszorosan a folyók szabályozásába is belejátszott s ennek révén tönkretette az ősvizeknek még meglevő, természetes haléletét is. A történeti fejlődés — a melyről majd a bevezetőben lesz szó — a gazdaság egész újabb irányzatával együtt nem kedvezett a halas gazdaságnak. Megszoktuk a halat csak helyi érdekből tekintetbe venni; sőt ezt is csak kivételképen, például: a Balatonnál a hires «fogas«, a Tisza-Duna némely pontján a tokfélék kedvéért; a nemzetgazdasági oldallal — komolyan — alig törődött valaki. Már pedig a halas gazdaság nemzetgazdasági oldala, különösen magyar földön teljes figyelemre tarthat számot, mert természetes alapon kifejleszthető s ekkor nagyon is számot tevő jövedelmi forrássá válhat; már azért is, a mit rögtön érinteni akarok. Magyarország vizeinek halakban való gazdagsága a legrégibb időktől kezdve el volt ismerve; az ország jóhírét növelte s annyira meg van gyökeresedve, hogy a külföld írói még manapság is felhozakodnak vele; és igaz, hogy annak, a ki az országot csak a térképről ismeri, a dolog hihető színben tűnik fel; mert hiszen 5
