Herman Ottó: A halgazdaság rövid foglalatja - Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat 31. (Budapest, 1888)

Beköszöntő

4

BEKÖSZÖNTŐ.

vizeinkben érzékenyen megfogyott hal tenyésztése előmozdíttassék.

Kriesch János műve a kor áramlatával tartott, a kor pedig a nemes hal mesterséges tenyésztésében kereste a kérdés gazdasági súlyát. Már most, eltekintve a beruházástól, attól a szakavatottságtól és külön hajlandóságtól, a melyet például a pisztrángtenyésztés megkövetel, ez az irány már azért sem felel meg hazánk viszonyainak, mert halasvizeinknek dereka nem esik a pisztrángos szintájra, hanem igenis azokra az alsó folyásokra, a melyekhez például a tő ponty, a fogas süllő s a tokféle hal kötve van. És ha a hal gazdasági súlyát abban keressük, a miben az valóban rejlik is, t. i. hogy a hal kö^táplálckká váljék, akkor vizeink derekán, az ahhoz kötött halfajokban kell látnunk a közgazdasági érdeket, s ha javaslatainkat ebben az irányban tesszük meg, ha ezeknek konkrét alakot kölcsönözünk : csak akkor számoltunk le valóban hazánk viszonyaival s csak ekkor lehetnek javaslataink olyanok, hogy a gazdasági élet keretében végrehajthatók is.

De igazságtalanságot követnék el, ha különösen Kriesch művétől el akarnám vitatni az érdemet: ez akkor az európaszerte uralkodó áramlat színvonalán mozgott s a mi magyar szempontból különös érdeme, ez az, hogy hatott az egyleti élet felköltésére s hatott azokra is, a kik a mesterséges haltenyésztésre, különítsen a pisztrángéra, hajlandósággal bírtak; hatott anynyiban, hogy a magyar halászat ügye legalább éldegélt. Az igazi hatástól elütötte e művet rendszere és a nyelv, mely Bugát Pál tévedésének hódolt.